Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

minden jót kívánok kedves mindnyájuknak. S engedje meg a Jó Isten, hogy mielóbb viszontláthassuk egymást. Ha a kérvény megjönne, rögtön írunk. De pénzünk bizony annyi nem lesz. A káplán úr azt írta, hogy majd elintézi. Isten velük. Tóth család. 25 Hortoványi Jolán levele tanfelügyelőjéhez Éberhard, 1947.1. 9. Mélyen tisztelt Tanfelügyelő úri Mindenekelőtt kérem, bocsássa meg, hogy trónnal írok, de nem tudom a tollat vezetni, mert jéghideg a szobám, a kezem dermedt, reszket egész testem. A víz a vödörben fenékig fagy, kínoz az éhség és az álmatlanság. Szóval, olyan nyomorult vagyok, mint még életemben soha... Kedves, jóleső levelét hálásan köszönöm, szomorú karácsonyom volt. Ha az okmányokat kívánja beszerezni, elkészülve lehet a késhegyig menő küzdelemre, mert itt feje tetejére van állítva minden. 1) A reszlovakizálásról szóló bizonyítványt eddig nem adták ki, nem is tudom, hol kell beszerezni. Talán a Kórház utcában van az iroda. Itt kell kérdezősködni. 2) Nem tudom kiállítani a nemzetiségemről a nyilatkozatot, kérem, fogalmazza meg, majd én aláírom. 3) A komisszár úrnál is majd erősen kell sürgetni a dolgot, mert rengeteg kérvény vár elintézésre és stagnál minden. Most ürítik a falvakat. Itt tegnap volt a nagy költöztetés. 50 családot menesztettek Praha felé. Borzasztó Jelenetek Játszódtak le. Munkáscsaládokat vittek el. A gazdákra később kerül a sor. Ismételve kérem, ne veszítse el türelmét ügyemben. Nem szeretném, ha a „výnimka" másolat körüli dolgok megismétlődnének. Lehet, hogy meg sem érem a dolog végét, hiszen még a tél elején állunk és ez a cement ház igazi farkasordító. Hiába, 69. 48