Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Négynapi utazás után olyan fáradt vagyok mindig, mintha nem is én volnék, hanem valami kódarab. Ha ez sokáig tart, megszakad a szívem itt idegenben. Hogy vagytok otthon, mi újság, meddig, vagyis hány nap a világ még? Utazás alatt jó lett volna, ha te is itt lettél volna a vagonban és láttad volna a gyönyörúszép tájat, hegyeket, aminek a tetejét nem is láttuk. Óriási erdóket, mind karácsonyfa. Mire ideértünk, a szemem a sok nézéstől fájt. Mindenem meg a hidegtől. Azt mondtam, hogy a házunkat nem sajnálom, de Jaj, csak most lehetnék benne. Pedig itt emeletes házban lakunk, padlós és villany is van. És mindig hazagondolok arra a kis házra, ami olyan jó meleg volt, meg szegény kis állatkáinkra, amit úgy szerettünk, a könnyem is kicsordul, ha rágondolok még most is. írd meg, ml van velük is. Ki lakik a házunkban? Amit csak gondolsz, hogy érdekel, mindenről és mindenkiről íij sokat. Mariskám, mi lesz velünk, úgy hiányzik az otthon! Ha tudnánk, hogy egyszer haza lehet menni, tán könnyebb volna. Hogy ez a Jó Isten mit csinált velünk! Ha imádkozol, Mariskám, csak egy Miatyánkot küldjél az egek urához értünk is, a te imádságodat talán Jobban meghallgatja, te jobb vagy, mint mi. Mariskáim, többet nem írhatok, mert már a kezem nem Jár a fáradtságtól. Ha megkapod, íijál sokat, az Anna néniékkel ne haragudjál ám. Mindenkit üdvözlők, téged sokszor csókol volt barátnőd Margit. Többet majd máskor írok. Isten velük és tán velünk is. 20 Németh Lajos levele a pozsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatalhoz (Részlet) 1946. XII. 23. Nagyságos Titkár úr! Engedelmet kérek ezért a zavarásért, de úgy gondolom, hogy talán nem lesz fölösleges, ha hiteles leírást adok a Nagylég község (somoijai járás) lakóinak elhurcolásáról. 42