Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Ferinek van két lova, az azzal van. Azt nem lehet megírni, hogy itt mi van. Azt mi nem fogjuk bírni. Én a lábammal nem bírom soká, és nem akarják elhinni. A mama az nem bíija, ml azt mondjuk hogy férfimunka, ök azt mondják, hogy nekünk kell elvégezni. Bele vagyunk betegedve a dologba is, de jobban a bánatba, a legnagyobb baj az, hogy nem tudunk sehová sem fordulni pa­nasszal, mert nincsen semmi időnk, rabszolgák vagyunk. Itt majd megírom a magyar konzulnak a címét, ha lehet valamit csinálni, mert ml ezt nem bírjuk, és akkor alighanem táborba kerülünk. Szerteszéjjel vagyunk. Minden faluban csak egy lakik. A Jancsi bácsiék sincsenek messze tőlünk, azoknak meglehetős a helyze­tük. íijon meg mindent, íija meg, hogy mi van a házunkkal, ki van benne? íija meg azt is, hogy azóta, mióta mi eljöttünk, jöttek-e el utánunk valakik, mert itt azt beszélik, hogy mindenki el fog jönni utánunk. íijon meg mindent, amit csak tud, mert mi nagyon várunk mindent. Kíváncsiak vagyunk mindenre. Bizony minden evéskor, evés helyett csak sírni tudunk, nem is fogunk tudni megvigasztalódni sohasem, mi már soha nem fogunk hazakerül­ni. Itt fogunk elpusztulni a bánattól. A mama várta magát az állomáson, de nem jött el, bizony fájt neki nagyon. Mást nem írok. Tudnék sokat írni, de hiába minden, nekünk ezt mérte a sors, itt kell elpusztulni, rövid időn belül. Ilyen messze, 850 km-re va­gyunk Köbölkúttól. Prágától 15 km-re. íijon sokat, nagyon sokat, mindent, ami történt. Most már Isten vele. A Tége nénit is üdvözöljük messze a távolból mindannyian. Isten vele. 17 Lakatos Lajosné levele fiához Pestszenterzsébetre Keit levelem XII. hó 13-án Kedves Medárdkáin, Annuskám, Tibikém! Kívánom, hogy levelem a legjobb egészségben találjon. Medárd, szomorú levelet kell írnom, amit még soha nem kellett. Megfosz­tottak mindenünktől, családunktól, az Ilonka meg a Ferike talán otthon vannak, ha még el nem vitték szegényeket valahova, a Lalikát meg a Jucit is elvitték valahova szegényeket, de nem 39

Next

/
Thumbnails
Contents