Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

10 Vajda Mariska levele bátyjához Dorogra Brevnyice, XI. 27. Kedves Pista bátyáin! Nem gondoltam, hogy leveledre Brevnylcéről fogok válaszolni, ha megkapod. Remélem, már értesültél szörnyű tragédiánkról, ami velünk történt most, amikor a Vörös Hadsereg végigsöpörte Európát és eltiporta a fasisztáikat, legalább látszólag, mert látod, hogy mindenhol ott vannak, és mindenben benne van a kezük, ilyen tót jegyzők személyében. Nem volt mentség, ránk küldték a vad, nyers katonákat, akik ellöktek az ajtóból, és már hurcoltak is ki mindent. Tehát így történt, hogy én, Dani, nagymama és a kis Dani itt kötöttünk ki egy nagybirtokosnál, mint béresek. Amikor megérkeztünk, úgy válogattak bennünket, mint a marhákat a vásáron, kinek melyik tetszett, azt vitte el. És még nagyobb igazságért azt mondták, hogy mi önként Jöttünk munkát vállalni. Ezt képzeld el! Tehát mozgassatok ott meg mindent, mert nem szeretnénk soká itt lenni. Ha valamit onnét tudtok, csak az lehet ránk a mentség. íijál rögtön. Szervusztok! Csókol Mariska 15 Pintér Jánosné levele Csehországból Přeštice, 1946. XU. 9. Kedves Etikém és öcsi! Leveledet megkaptam, képzeld, az a disznó Klári még nekem sem írt egy sort sem. Én mindennap írok neki, kérem őt, hogy a Gabikát most már hozza el, mert azt mondta itt az intéző, hogyha a héten nem lesz itt a gyerek, kell dolgozni menni, és könyörögtem Klárinak, hogy hozza a gyereket, és mégcsak egy sort sem ír, hogy 36