Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

bennünket meg az egész környéket. Biztosan hallottatok már a dolgokról. Az említett helyeken erös karhatalom jelent meg, kidobolták, hogy senkinek a házát elhagyni nem szabad. Akkor azután kijelölt családokhoz bementek és kényszerítették óket arra, hogy házalkat elhagyva a sebtében összecsomagolt holmijukkal vagonba rakodjanak és elszállították óket ismeretlen helyre. Leginkább békés, 10 hold körüli kisgazdák voltak az áldozatok, olyanok, akik nem szerepelnek a Magyarországra telepítendők listáján. Állataikat persze ott kellett hagyniok. Egy kisújfalusi szemtanú a következőket mesélte: a falu 3 napig ellenállt a karhatalomnak. Mivel másképp nem boldogultak, összeszedték a nőket és gyerekeket, berakták a vagonba, végül a férfiakat megbilincselték és úgy tudták csak berakni. De olyan sírás és Jajveszékelés volt, hogy a karhatalom jobb érzésű tagjai levetették az egyenruhát és nem voltak hajlandók tovább közreműködni. Az elhurcolt családok senkivel nem beszélhettek, senkitói el nem búcsúzhattak. Köbölkúton például beraktak egy asszonyt, aki két nappal azelőtt orvosi beavatkozással szült. Állítólag még Pozsonyig sem értek, meghalt. Lehet így bánni demokratikus korszakban ártatlan emberekkel? Most faluszerte ezt tárgyalja mindenki, könnyes szemekkel. Nagyon lesújtó dolog ez. Mit lehet egy országtól várni, ahol ilyesmi megtörténhet? Lehet itt demokráciáról, emberi Jogokról, stb.-ről beszélni? Az első híreket amit hoztak, nem hittük el. Úgy hangzott, mint egy rémregény a legsötétebb középkorból. De azután szavahihető szemtanúk ls megerősítették a híreket. Állítólag folytatódik az akció Párkány vidékén. Az elhurcolt családok további sorsáról nem hallottunk. Mióta ezt hallottam, nagyon fel vagyok háborodva. Legszívesebben már holnap felszedném a sátorfát, mert semmi kedvem nincs Ilyen demokráciában élni. Sajnos, nem vagyunk rajta a kitelepítési listán. Egyébként megvagyunk. Tanítunk a katakombákban. A gyerekek tanulási kedve és ragaszkodása kárpótol némileg a többi dolgokért. Mamika Jól van, ó most nagyra van, mert mint kitelepített egyén, a magyar állam védelme alatt áll. ííjatok valami biztatót, hogy legalább reményeink legyenek. Júliával és Marikával együtt mindnyájan szeretettel csókolunk: Ilonka 35