Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

így van most is. András ezt forgatja: „Cuius regio — eius religio volt az elv ekkoron. Most pedig ez: cuius natio — eiusdem regio." Vagyis, ha földet akarsz foglalni, népedet ültesd a régi helyére, hisz más néppel nem lehet együttélni, ki kell hát a magadéval cserélni. Ó-Barsból Új-Bars épült a Garam bal partján, előbb három évszázaddal. „Rakjunk hát most Új-Gútort, szemben itt elveszett, elorzott, régi falunkkal?" — kérdi magától Vizközi András. És nem tud semmit sem felelni rája. Kinyitja száját minden évszázad, s harap a magyarból, falut, sok százat. Ez a népem sorsa, az eszközé, amit a nagyok jól felhasználhatnak. Törd magad, eszközül, nohát rajta, keresd kegyelmét keletnek és nyugatnak. S hogy ezer falué Gútor sorsa? Mit töpreng a nép és költője azon? Ha magyart nem mutat a dunai sáv, betölti a helyét akármelyik szláv. 13 Munka Jenöné lcrclc Doboosy Lászlóhoz 1946. XI. 26. Kedves Lacink! Már régen nem kaptunk hírt rólatok. Hallottuk, hogy múlt szombaton előadtál a rádióban, de sajnos, csak későn mondták meg és így nem hallgathattuk. Pedig igazán ránk feme egy kis vigasztalás, erősítés. Most igen levert hagulatban vagyunk, mert a köbölkúti, muzslai meg a kisúj falusi események igen lehangoltak 34