Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Gútort a cseh és szlovák katonaság, már parton volt az egész lakosság. S ó, szentséges Isten, ó, borzalom! Sátánság győzelme, istenkáromlás: Erejét összeszedve a vízbe hajította kelyhét Vizközí András! Nagy Ívben elrepült a drága tárgy, az éjszakát fénnyel fölhasította, és üstökösként hullott a Dunába, s meggyökerezett a katonák lába. A katonák éppen akkor értek fel a Duna-partra azon a szárnyon, ahol András állott és fennakadt szemük e szörnyű s kegyetlen látványon, hogy a víz elnyeli a szép kelyhet, holott minden zsákban szépen elférne. Hanyatt-homlok szaladtak, rohantak hát, hogy kihalásszák Isten tulajdonát. Gútor körül fölszakadt a gyűrű, s Vlzközi András oldalán szabadon menekülhetett a község népe deszkán, ajtón, pallón, teknőn, csónakon. A pap előkapta olvasóját, hogy felszabadult az út a szigetre. Aztán térdre hullott Vizközi András: szabadulást tett az istenkáromlás! XI Ének a menekülésről Rohant hát mindenki a Dunához, holmival, mit gyorsan kaphattak kézbe, vánkosok, dunnák és takarók s egy darab kenyér a menekülésbe. S asszony is rohant, három is, saját édes terhével az anyai szív alatt,