Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Az ember gyanutlanul aludott, csak állat szimatolt veszélyt Gútoron. A szigeten összeszaladtak az állatok a nyitott-szabad karámban. Felfigyelt erre Fejő János; akkor éppen ô volt a soros pásztor. És ahogy a berregés Somorját elhagyta és a falu felé szállott, kapta karikását Fejő János és háromszor a levegő vágott. A tizenhat pásztor felugrott a szálláson a második csapásra, s ugrott mindegyikük a ladikokba, hogy a közelgő zúgást meghallotta. S át az ágon, sietve, sebesen, föl, föl, a községet fölébreszteni, Gútor népét a közelgő bajra felverni, gyorsan előkészíteni. Egyikük fölrohant a toronyba és csakhamar fölkondult a nagyharang. Gútor azonnyomban bollyá változott, asszony-gyermek sírt, férfi kiáltozott. Fejő János hangja átsüvített a kavarodáson: .Partra, csónakba, át a szigetre, magyarok, gyorsan." S cél támadt erre a bonyodalomban. S rohantak sebesen fel a partra, de nem birta őket Fejő tizenegy csónakja. — .Hamar, teknőt, deszkát, pallót!" adta ki gyorsan Fejő ott a Jelszót. .Asszonyok előre, csónakokba, gyerekek teknókbe, többi deszkákon, gyorsan, gyerünk, gyerünk, siessetek!" És menekült a nép a Duna-ágon a gútori szigetre. S hogy elérte