Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

alagsoron át megyek fel lakásunk bejáratához. Kulcsom nincs, csengetnem kell. Édesanyám nyit ajtót. Megjöttem! — és átölelem anyámat. Kezdetben a meglepetéstől nem talál szót, majd megszólal: „Csakhogy megjöttél, fiam, annyit Izgultunk érted. Micka — a feleségem — ma kelt fel, és bement a csendörségre érdeklődni utánad." A szobába érve csak a kis újszülöttet... most már neve van —, Gyurkámat látom. Édesen alszik. A három nagyobbacska az udvaron Játszik: „Üzi pillangóit a boldog jelennek..." Milyen jó, hogy ilyen hamar felejt a gyermek! Levetem magam a karosszékre és szembekerülök a tükörrel. Képemet megpillantva eltűnődöm azon, hogy egy hét leforgása alatt mennyire megváltozik az ember. Nemsokára feleségem is visszatér, boldogan átölel, sokat kérdez, de én csak szűkszavúan, nehezen válaszolok. Most ütött ki rajtam a kimerültség. 8_ Esterházy Lujza levele Szalatnai Rezsőékhez Pozsony, 1945. december 30-án Kedves Rezső és Nórikám! Legalább igy, levélben, szeretném megköszönni a karácsonyesti látogatást és ajándékot, amelyet nekem hoztatok. Nem tudom kifejezni, mennyi megindultsággal s hádával élveztük a remek tortát s mind a többi jóízű dolgot, amit hoztatok s amelyek — ezt éreztük jól — annyi szívvel, annyi együttérző szeretettel készültek számunkra. Magának, Rezső, külön köszönöm az ajáuidékot, amelyet a pozsonyi magyarok nevében adott át nekem. Mélységesen a hatása alatt állok ennek az ajándéknak, mert érzem benne a pozsonyi magyar szívek szeretetének megnyilatkozását. Tudom, hogy a maga lelkében született meg a gyűjtés gondolata az internáüt magyarok karácsonya számára. A maga lekéből fakadt az indítás erre a gyűjtésre — a jó Isten áildása kíréije magát ezért, Rezső, életének útjain. Ami pedig itteni magyarjaink segíteni kész szeretetét illeti, remélem és hiszem, hogy lesz még alkalmam kifejezni a hálát és a szeretetet, amelyet irántuk érzek, s amely 18