Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

egyre fokozza bennem a vágyat, hogy szolgálatukra és segítségükre legyek. Úgy gondolom, hogy a küszöbön álló új esztendő folyamán már lesz erre lehetőség, s így annál jobb kedvvel, annál készségesebb lélekkel várom az új esztendő beköszöntését. Az elmúlt évre nem csupán bánattal és gyásszal gondolok vissza a pusztulás miatt, amely a magyarságot sújtotta, hanem hálával is a sok érték fölött, amely nem pusztult el a viharban és a romlásban, hanem életképes maradt és hiszem, hogy máris csírázni kezd a rögök alatt. Úgy érzem, a jövő esztendők nagy feladata lesz megvédeni ezeket a csírákat s gondozni szeretettel, hogy erőteljes életté fejlődhessenek. Hiszem, hogy az Isten szeretete segítségünkre lesz ennek a feladatnak teljesítésében. Ezzel a hittel telítetten kívánok most magának, Rezső és nektek, Nórikám s Bonci, áldottan boldog új esztendőt, s köszöntlek mindhármatokat hálás szívvel, szeretettel Lujza. 9 SZABÓ GYULA Kis vers Január van, és virágzanak a fák. Súlyos minden bokorka, ág. Éjszaka nyílott — és most csupa virág! Fagyott köd — csipkés zúzmarák: Virágzik a villanydrót, a házeresz, A kerítés és a kémény... Azt hihetném, tündéri láz, csoda ez — Ha nem dideregnék: szélén Egy ámító, hazug világnak. Losonc, 1946. Január 9. 19