Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

csak Szalatnai Rezsőtől kerülhettek oda, s fordítva, Szalatnai Rezső hagyatékában is vannak olyan levélmásolatok, melyeket annak idején valószínűsíthetően Dr. Szabó Károly készített (készíttetett?). Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a jogfosztottság éveinek Idején ők ketten igen szoros (munka) kapcsolatban áll (hat)

tak egymással, ami a mindenes szerepét magára vállaló csehszlovákiai magyar író és a Magyar Meghatalmazott Hivatalának a lakosságcsere bonyolításával megbízott vezető munkatársa között rendjénvalónak mondható. S tudjuk azt is, hogy Dr. Szabó Károly később is kapcsolatban volt az íróval dokumentumösszeállításának munkálatai közben. Igen nagy hasznunkra voltak továbbá azok az anyagok, melyek Varga Kálmán, a gödöllői múzeum fiatal igazgatója gyűjtőmunkájának eredményeképpen kerültek a Magyarságkutató Intézet Archívumába. A „harmadvirágzás" csehszlovákiai magyar irodalmárnak már ismert s lényegében ma is könnyen hozzáférhető, idevágó opuszain kívül nem egy érdekességet tartogattak számunkra azok a szerzők, illetve kötetek és újságok is, melyek mindezidáig kívül estek a csehszlovákiai magyar irodalom* és múvelödéstörténeürás érdeklődésén. Értékes segítségével gazdagította munkánkat Szalatnai Rezső lánya, Szalatnai Judit, akitől Jócsik Lajos kéziratos poémájának fénymásolatát kaptuk meg, továbbá Dr. Szőke István, aki az egykori érsekújváiri Szent György Kollégium baráti társaságának levelezését, továbbá a kollégium dokumentumalt és az általuk készített géplratos kiadványokat (a Menedék elkészült füzeteit és tervezett könyvsorozatuk két kötetét) bocsátotta rendelkezésünkre, valamint a csallóközi Hegyétén élő Llpcsey Gyula, a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Népi Szövetségének egykori vezető képviselője, aki a Csehszlovákiai Magyar Politikai Foglyok Klubjának szervezésekor Jutott hozzá mostanában értékes dokumentumokhoz, vallomásokhoz, levelekhez, ismeretekhez. Végezetül a debreceni Déri Múzeum Sarló Gyűjteménye is tartogatott számunkra egy-két meglepetést. A fellelt és egybegyűjtött anyag bemutatásakor nem törekedtünk és nem is törekedhettünk teljességre. Az volt a célunk, hogy kötetünk műfaji szempontból is a lehető legsokrétübb legyen, s ha nem is szociografikus pontossággal megrajzolt, de legalább a valóságost leginkább megközelítő képet villantson fel az 1945—48 145