Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

irodalomtörténészeink és irodalomtörténeteink hirdették, hanem 1948-as évszámmal ugyan, de feltehetően már az 1947-es esztendő végén, lévén hogy kalendárium volt, mely a kilencvenkét éves korában épp a minap elhunyt bencés rendi paptanár, Bíró Lucián kiadásában és szerkesztésében Jelent meg Komáromban (mi több, egy magyar imakönyvről is tudomásunk van ebből az időből). Mindezek után talán nem tévedünk nagyot, ha ügy véljük, hogy a .hallgatás évei" helyett elhallgatott, emlékezetünkből évtizedekre kiesett/kitörölt éveknek kellene neveznünk a szóban forgó esztendőket. És ha itt nincs is terünk arra, hogy külön-külön s érdemben foglalkozzunk a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom, irodalmi kultúra, illetve sajtó e kezdeü szakaszának valamennyi fontos jelenségével, közülük háromról, ha érintőlegesen is, de mindenképpen szólnunk kell. Elsőként is Szalatnal Rezsőről, akiről — ebben az összefüggésben — érthetetlenül mindmáig nem vesz tudomást a csehszlovákiai magyar irodalom- és müvelödéstörténetírás, aki valahogy bántó módon kiesett a csehszlovákiai magyarság közösségi emlékezetéből. Szalatnal Rezsőnek a húszas évek végétől — nem kis részt a Sarló, majd a Masaryk Akadémia körül vállalt feladatainak köszönhetően —Jutott egyre nagyobb szerep az első Csehszlovák Köztársaság magyar szellemi életében. A köztársaság felbomlása, illetve a fasiszta Szlovák Köztársaság megalakulása után Pozsonyban maradva, tanári, irodalomszervezői, írói és az Esti Újságban, majd Esterházy János Magyar Hírlapjában kifejtett (antifasiszta) publicisztikai munkásságával, Peéry Rezső oldalán, ennek az .összezsugorodott irodalomnak", »peremirodalomnak" — a hallgatásra ítélt, a szólás és megszólalás tényleges lehetőségeitől megfosztott Fábry Zoltán perifériára szorulása után — annak legjelesebb megtestesítőjévé lépett elő. Később, a második világháború befejeztével, a háború előtti határok visszaállítását követően, a Jogfosztott, mindenéből — tehát hitéből is — kiforgatott, üldözött csehszlovákiai magyarságnak szinte egyedüli, több intézménynek is elegendő feladatot ellátó szószólója lett. A csehszlovákiai magyar és általában a magyar Irodalom- és művelődéstörténetírás a csehszlovákiai magyarság e korszakának tárgyalásakor Fábry Zoltán nagy lélegzetű, kéziratos memoranduma, A vádlott megszólal mellett nem hogy mindmáig nem értékelte 139