Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

kellóképpen, hanem Jószerivel meg sem emlékezett Szalatnai Rezsőnek ez Időben ldfejtett, óriási energiát követelő és szinte felmérhetetlen Jelentőségű ténykedéséről- Ennek a kollektív büntetés szégyenének „elhárításáért, az ütések tompításáért, a barbarizmus leleplezéséért" folytatott tevékenységnek legalább három fő ága van: 1) ha nem is akadálytalanul, de tovább folytatódik Szalatnai Rezsó írói-publicisztikai munkássága. Ennek eredményeként a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom — legalábbis e valóban kezdeti korszakának — olyan kis remeklései köszönhetők, mint a budapesti Képes Világban, Szabad Szóban, Válaszban és ÚJ Otthonban kalandos körülmények között napvilágot látott Üdvözlet Pozsonyból, a Kiáltvány a világhoz, a Lőcsei almák, a Háromévi vakáció, Jóllehet az mindmáig nem tartja számon ezeket az írásokat. Itt kell szólnunk Szalatnai Rezső ez idő tájt (is) pótolhatatlan kultúraszervező és kultúraközvetítő szerepéről: ő fordította például szlovákra, valószínűsíthetően ismét csak Peéry Rezsővel együtt, A vádlott megszólott, s ó volt az ls, aki annak — újabb ismeretlen tényl — végül meghiúsult magyarországi kiadását intézte. Mindezeken kívül könyvküldemény-akciókat szervezett és bonyolított írók, kutatók munkáját segítette (Fábry Zoltán figyelmét cseh és szlovák könyvekre hívta fel; az 1945 után Kassán maradt — s megint egy eddig senki által nem említett tényl — Keller Imre készülő — 1946-ot írnak ekkori — kassai zene- és színháztörténeti munkájához kért tőle adatokat, újságkivágásokat), levélbeli utalások alapján feltételezhető, hogy lapIndítással ls próbálkozott és így tovább, és így tovább; 2) rendkívül kiterjedtnek és páratlannak mondható továbbá az az érdekképviseleti és érdekérvényesítési tevékenység, amely ugyancsak Szalatnai Rezső nevéhez köthető ebben az időszakban. Százával kapja például az üldözött csehszlovákiai magyaroktól a segély- és segítségkérő leveleket — az egyik levélíró, egy perbetei tanítónő nem véletlenül nevezte ót „minden magyar sérelem orvosának" —, s neki az elmaradt nyugdíjak és fizetések pótlólagos folyósításának, továbbá pénz-, élelmiszer- és gyógyszersegélyek kiutalásának intézésétől kezdve — ez utóbbiakból többször jutott Fábry 140