Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

egy olyan folyamat, mely Fábiy korszakolását revízió alá véve a harmadik korszak kezdetét is az európai történelemnek a második világháború befejezése által jelentett határkövéhez köti. Ha ugyanis Fábry korszakolását elfogadnánk, „azt demonstrálandó — vélekedik úttörö okfejtésében Roncsol —, hogy a mi fölszabadulásunk napja csak több éves késés után virradt föl, úgy ezzel az alkotmányjogi szempontból kétségtelen, de facto azonban vitatható tétellel egyrészt a történelmi tények egész sorát figyelmen kívül hagynánk, másrészt ily módon folytonosságot posztulálva a korforduló elótti és utáni szakasz közé, elhanyagolnánk kisebbségi sorsunk egyik tragikus paradoxonát, nevezetesen azt, hogy míg a Szlovák Állam (sic!) éveiben létezett magyar — részben antifasiszta szellemiségű — írásbeliség, addig a visszaállított polgári demokratikus köztársaság minden anyanyelvi és polgárjogot megvont a csehszlovákiai magyaroktól. Ezen a paradox fordulaton túl a Fábry által deklarált 1938—1948-as irodalmi folytonosságot olyan történelmi alaptények cáfolják, mint a világháború vége, a határok megváltozása, a radikális rendszerforduló, félmilliónál több magyar visszakerülése a csehszlovák állam keretébe, majd egy nem elhanyagolható számú kárpátaljai töredék leválása, végül pedig egy olyan megrázó, addig példa nélküli s a nemzetiségi lét és tudat alakulására máig kedvezőtlenül ható tény, mint a magyar nemzeti kisebbség fölszámolására — szétszórására, kitelepítésére, cseréjére, kitoloncolására és beolvasztására tett intenzív kísérletsorozat." Koncsol nyomán Fónod Zoltán is úgy véli, hogy .Fábry korszakhatára ... módosításra szorul", mivel .1945 korszakhatár, történelmi változás ideje volt a csehszlovákiai magyarság számára is", s ily módon .az a »némaság« vagy a periferiaállapot nem lehet korszakmeghatározó". Ebből a korszakhatár-módosításból azonban a csehszlovákiai magyar irodalom-felfogás és -irodalomtörténeti rás jónéhány máig meglévő koncepciójának és konvenciójának a módosulása is következne, ám mindezeknek a dolgoknak a végiggondolására ezidáig nem került — és részben talán nem is kerülhetett — igazából sor. Igaz, Koncsol László még eljut a felismerésig, hogy bár .nem létezett ugyan magyar nyelvű sajtó a háborút követő kritikus négy esztendőben, tehát a szó igazi értelmében vett irodalomról, intézményesített irodalmi életről valóban nem beszélhetünk [...] de a némaságban mégis született néhány irodalmi szöveg", melyek ugyancsak .elválaszthatatlanul 135