Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

előbb a .miattuk" kitelepítésre kijelölt svábok ellenséges fogadtatásával találkoztak, majd pedig földszeretetük, gazdasági felszerelésük stb. Juttatta fel őket a Rákosi-rendszer kuláklístáíra. Odahaza maradt honfitársaik pedig még 1949 tavaszán is sok helyütt üres vetögéppel „végezték" földjeiken a kötelező tavaszi munkákat, mert a .fehér lapot", Illetve a katonai teherautók feltűnését várták minden pillanatban. Bár a magyar nemzetiségű személyek jogi helyzetének rendezése, ha nagy nehézségek árán is, de megindult, a .hontalanság éveinek" lélekszaggató sebet és azok erkölcsi, szellemi következményei mindmáig felmérhetetlennek bizonyultak. Érdekes és rendkívül sokfelé ágazó következtetés levonására lehet alkalmas ebben a vonatkozásban is, ha most egymás mellé állítunk itt két korabeli, egyébként egymástól nem független feljegyzést. A néhány érsekújvári jóbarát társulásából létrehozott Szent György Kollégium 1946. decembre 28-án aláírt alapító okirata még — az egyre tragikusabb események és egyre kilátástalanabb Jövő ellenére is — duzzad a hittől, életerőtől, tettvágytól: ....ml, csehszlovákiai magyar főiskolások és képzőművészek munkaközösséget alkotunk azzal a szándékkal, hogy irodalmi, szaktudományi és képzőművészeti munkásságunk egy Jövendő kisebbségi kultúrélet előfeltételét teremtse meg. Munkánk egységet adó értelme a három államfordulat korszakában kibontakozó sajátos felvidékiség, sorsunk és érdekeink azonossága." A baráti társaság egyik tagjának két és fél évvel később, 1949. augusztus 31-én írt levele már lényeglátó helyzetfelismerésében is csupa — valószínűleg egész késóbbi életére érvényes tanulságot szolgáltató és azt befolyásoló — önkínzó töprengés, tragikus kiábrándultság, tömény letargia: .Emlékszel még Szekfű cikksorozatára: »Valahol utat vesztettünk!« Igen, valahol utat vesztettünk, s egyénileg ezért nem tudtuk megoldani az életünket. De hol? Miben? Valószínű, hogy 1947 volt a fordulópont. (...) Igaz, hogy lényegében máig sem lettünk hűtlenek a kis közösség ideáljaihoz és a barátság még Így, a teljes szétszóródottságban is összefűz, de már nincs meg az a mozgató, vérátömlesztő, fenntartó ereje, amit egy formális keret, s a kereten belül pontról pontra végrehajtott program bír kifejteni. Észre sem vettük, az »adott helyzet« is tökéletesen megváltozott És a sors elkezdett tologatni bennünket, erre-arra kergettek a szelek és Rodostó lett Újvárból, Pozsonyból, Pestből és Mózsból 133