Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Utószó A csehszlovákiai magyarság 1945 utáni történelmét legtalálóbban talán az általunk ismeretlen Matyuga Cornél versének két sorával lehetne kezdeni: „mily béke lehet az, amelynek szellemén / növó ifjúság csak bitófákat lát ma?" Ez a két sor szinte rímel Tamási Áron Rendes feltámadás című novellájára, melynek főhóse, az öreg Énekes, látva és tapasztalva a föltámadás visszájára fordulását, így fakad ki: „Osztán nekünk többé ne trombitáljanak." A felszabadulásról most, annak 45. évfordulóján megemlékező, a függetlenség jegyében születő írásokat olvasva azt tapasztalhatjuk, hogy több-kevesebb szkepszissel tekintenek vissza a négy és fél évtizeddel ezelőtt történtekre. Matyuga Cornélnak és sokezer csehszlovákiai magyar társának az ehhez hasonló következtetések levonásához nem szükségeltetett az azóta eltelt közel félévszázad. A csehszlovákiai magyarság ugyanis 1945-ben a felszabadulással párhuzamosan, a történelem perifériáján találta magát, annak minden következményével együtt. Továbbra is csupán tárgya maradt a történelemnek, a reá kiszabott ítélet elszenvedője, anélkül, hogy azt a legcsekélyebb mértékben is befolyásolhatta volna. Ezen ítélet ellen e kis néptöredék vezetői, szellemi életének jelesei kezdettől fogva felemelték a hangjukat. Közülük mindenekelőtt Esterházy Jánost, a Magyar Párt vezetőjét említjük, aki — ugyanúgy mint Magyarország németek általi megszállásakor —, 1945 áprilisában egy újabb memorandumban foglalta össze a csehszlovákiai magyar kisebbségre váró meghurcoltatások elleni tiltakozását. A memorandum, melyet Gustáv Husáknak, az akkori belügyi megbízottnak adott át, elveszett, s a későbbi pártfőtitkár és államelnök jóvoltából a magyar politikus sem kerülhetett többé szabadlábra élete végéig. Előkerült viszont annak a memorandumnak a szövege, melyet két héttel a kassai kormányprogram kihirdetése után, 1945. április 19-1 keltezéssel, a szlovákiai magyarság kilenc prominens képviselője intézett a csehszlovák kormányhoz és a Szlovák Nemzeti Tanácshoz. Ezt a memorandumot ugyancsak Gustáv Husáknak adták át elkészítői, azonban érdembeli válaszban ók sem részesültek, hacsak nem tekintjük válasznak az aláíró személyek ellen rövidesen megindí121