Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

első munkanap. Én is bizony, a két munkában lévő fiammal együtt, egész elkeseredettek voltunk. Én mint családfő, jó reggelt köszönve megkértem őt, hogy lenne szíves a karácsonyi járulékot kifizetni, mert már eltelt az idő. Amire förmedten rám szól, hogy még nincs összeszámítva, mire én azt feleltem neki, hogy én majd holnap hozok egy urat, aki majd összeszámítja. És kérem, ugyanabban a szent pillanatban ott lett két úr a lakásom előtt és kérdezték, hol lakik a Mikóczy József. Ezen idő közben még azt mondja az egyik fiamnak, hogy hozhat az apád akármilyen nagy urat, nektek már pénz nem is Jár. És ugyanakkor hívatták az urak az én konyhámba őt Is. Közben hazaküldték őt, hogy hozza ide a könyvet, amiben a kétéves munkánk bére lett volna bevezetve. Nagy meglepetve sok hiányt találtak. No, ők aztán még kiszámítottak mindent rendesen, úgyhogy a két évi elmaradás eredménye 6977 korona 50 fillért ért el. Mélyen tisztelt főszerkesztő úr, mikor a két úr elbúcsúzött tőlúnk és elmentek, mi, az egész család, összekulcsolt kezekkel sóhajtottunk az ég felé és együttesen gondoltunk Önökre, hogy mégiscsak van Jó Barát, aki gondot visel ránk. És ezért hálás köszönetünket küldjük maguknak és nemcsak mint a közéletben szokják mondani, hogy jó egészséget kívánunk az új esztendőben, hanem hosszan tartó jó egészséget kívánunk, az egész család, hogy sokáig tudják vezetni a Jó Barát egyenes útját. így legyen. Maradunk Jóbaráti szeretettel. Mikóczy család. Pecinov c. 1., Benešov u Prahy 97 Csölle Vlnce és Mihály levele a Jó Barátnak Nesovice, 1949. február Tisztelt Szerkesztőség, örömmel értesítem, hogy e hónap 11 -én eltávozom, vagyis viszszaköltözöm Szloveszkóra, tehát a Jó Barát küldése megszűnik részemre, úgyszintén a fiaméra is. Majd az ÚJ Szót otthon megrendelem az otthoni címre. Ezúttal is hálás köszönetemet fejezem 118