Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

ki az eddigi bó felvilágosításokért és a sok hasznos tudósításért. Kívánom szívból, hogy a Jó Isten éltesse a szerkesztőség összes tagjait és vezérünket, Gottwald, nagy elnökünket. Isten velük, a távolból kívánok friss Jóegészséget az új esztendőben és hosszantartó szerencsét. CsÖlle Vince és Mihály, Nesovice. 98 Csóka János levele a Jó Barátnak Kelt Křovicén, 1949. március Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Mivel olvasom a Jó Barát című újságot 1948. Július óta, példákból és valóságból győződtem meg családommal együtt hogy a Jó Barát mennyire segít. A múlt héten, 10-én, kaptam párnahéjra utalványt, a karácsonyi segélyt, az újévi segélyt és a szabadságpénzt ma, 17-én kaptam meg, mégpedig 3175.— Kčs-t és ugyanúgy a többi öt társam is megkapta és így belátjuk mindannyian, hogy én, Csóka János, írtam a szerkesztőségnek és eredményt értünk el. Ezért hálás köszönetemet fejezem ki egész családom nevében és ezentúl nagyobb örömmel fogok itt az állami birtokon dolgozni. Négy Iskolába Járó családom jól fújják a cseh nyelven a számtant olvasást, írást és a szép verseket. A két leányom innen nem akar elköltözni, mert a szlovenszkói sors az eszükben van, mily nehéz volt otthon részünkre az élet ezelőtt három-négy évvel. Itt pénzt tudunk keresni, szép ruhát venni, aminek a családom örül és mi is, szülők. A hazai honvágy sokszor az eszemben van, a szüleim még élnek Szlovenszkón, Pallós községben, gondolom, most már ott is Jobb a sors, de itt könnyebben megkeresem családomra az élelmet, ruházatot, most könnyebb a sorsom hét gyerekkel, mint azelőtt 4-5 évvel három vagy négy gyerekkel a fasiszta uralom alatt volt. És ezért is folytatom itt örömmel a munkámat, amíg a mindenható Isten egészségben tart, mert a fronton voltam 15 hónapon át és hála Isten, nem ért el a veszély, csak a sok bombázás és géppuska puffogásától a fejemre nagyon 119