Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

kitörni. Hiába volt a menedék, a Sziget — és — épp ma van az „alapítási" évfordulója — a Szt. György Kollégium is. Nem merem revízió alá venni gondolatainkat, diagnózisainkat! Mert még mindig hiszem, hogy sem az eszünk, sem az ösztöneink nem hagytak cserben, amikor választanunk kellett. De a hitünk kisebb lett bizonyára, hogy egyre kevesebb a vállalkozásunk. Talán mégsem egészséges ennyire elszakadni. Ennyire egyedül, befelé, bezárkózva élni. Bizony sötét, fájó gondolatok foglalkoztatnak. Pedig azelőtt, így, karácsony táján fel szoktam szabadulni a felelőség igájából s töprengés helyett örülni szoktam, vigadni, örülni az ünnepnek, a kedves — és hagyományos — családi szertartásoknak, a karácsonyfa misztériumának és a többiek örömének Ezidén mintha értelmét veszítette volna ez a megható ünnep!... 96 A Mikóczy család levele a Jó Barátnak Mélyen tisztelt Főszerkesztő úr! Dugába dőlt a Ruzicska Józsefnek a Mikóczi Józseffel szemben lévő kétéves munkaterve. — 1947-ben, amikor átvett a munkaadóm a családommal együtt, egy ideig csak fizetett valahogy, mert tudta, hogy majd jön az aratás és a cséplés, neki majd kell a munkás. Telt-múlt az idő. Szépen le is arattunk és el is csépeltünk. Közben hallottam, hogy erre az időre valami pótlék ls jár. De mivel nem szoktam tolakodó lenni, hát csak vártam, ötödmagammal dolgoztam egész éven át. Közben Jött az őszi munka, megint mondták az emberek, hogy a krumpliszedésből is kapunk járulékot, arról sem akart tudni. Végre eljött a szép karácsony. Azt már mondták többen, hogy el ne engedjem arra a Járulékot. Be is mentem két nappal előbb, mint karácsony, a benesovi munkahivatalba. Jelentettem ott mindjárt, meg ls írták az intölapot, amit másnap meg is kapott. Karácsony estéjén, etetés közben jött az istállóba és úgy dobott a szemem közé ötezer koronát, hogy alig tudtam összeszedni. A munkánk után ez volt a tiszteletmegadás az első év végére. Ugyanígy telt el a 48-as év is. Karácsony előtt való nap már oly nagy lelkesedéssel vártuk mindannyian, de bizony nem született részünkre meg a kis Jézus. De aztán Jött az 117