Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

9

3 DUBA LAJOS Vágyódás Legboldogabb a világon a madár. Nincsen annak seholsem országhatár. Vígan dalolva repül mindenhova, Nem kell neki útlevél sehova. Jó volna, ha én is madár lehetnék, Ahova akarnék, oda repülhetnék. Úgy volna még sok boldog órám, A sok kedves rokont megláthatnám. De azért nem h ágy el a reményem, Ha egy kicsit terhes is az életem. Kiket szerettem, azok után vágyom. Az elmúlt időket sajnálom. De lelkem szárnyán megyek el hozzájuk. És úgy egymást mindennap meglátjuk. Gondolatunkat el nem rabolhatják. Csak ha testünket koporsóba zárják. 1948 85 Olvasói levél (Részlet) (...) Én 1945. augusztus 2l-e óta élek kiutasítottként Magyarországon. Mint ilyen, arra kérem az Új Otthon szerkesztőségét hogy a ml ügyünkkel is foglalkozzanak, mert senki sincs úgy rászorulva a támogatásra, mint mi, menekültek, akiket saját hibánkon kívül utasítottak ki és harmadéve még semmiféle kárpótlásban nem részesültünk, holott mi lettünk volna az elsők, akiket el kellett 103