Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

A történelem vihara - Az enyhülés

Akik a csapásokat átvészelték, túlélték, azok az ötvenes évek elején új életet kezdhettek. Külön említést érdemel az 1952. június 17-i kormányhatározat és a Megbízottak Testületének 1952. július 1-jei határozata, amelyek lehetővé tették, hogy a nemzetiségek egyenjogúsága gyorsabb ütemben valósulhasson meg. Újból nyíltak magyar tanítási nyelvű óvodák és iskolák, a magyar nemzetiségű állampolgárok ismét választójogot kaptak, ugyanúgy választhattak és ugyanúgy megválaszthatok voltak, mint a szlovákok és a csehek, ismét engedélyezték a magyar nyelv hivatalos használatát. Magyar nyelvű újságok és könyvek jelentek meg, az állami szervek határozatait és rendeleteit magyar nyelven is kiadták, és magyarul is kiírható volt az állami szervek, a hivatalok és intézmények, az üzletek, éttermek, vendéglők, üzemek és vállalatok neve. A magyarlakta városokban és községekben csaknem minden felirat és tájékoztató tábla kétnyelvű volt, sőt még a fontosabb törvények és rendeletek is megjelentek magyar nyelven. A csehszlovákiai magyarság kulturális és gazdasági élete soha nem remélt fejlődésnek indult, s mindenki azt várta és remélte, hogy ez a fejlődés immár folyamatos és töretlen lesz, de sajnos nem így történt. Egy idő múltán helyzetünk ismét fokozatosan romlani kezdett. Az óvodák száma ugyan Szlovákia-szerte továbbra is növekedett, a magyar gyermekek jelentős hányada mégis szlovák óvodába járt, mert az államigazgatási szervek nem teremtették meg annak a lehetőségét, hogy a községekben és a városok lakótelepein elegendő magyar tanítási nyelvű óvoda vagy óvodai osztály álljon a magyar szülők rendelkezésére. Az óvodákkal pedig szorosan összefügg az alapiskolák helyzete. A logika úgy diktálta volna, hogy minél több gyermek jár magyar óvodába, annál több gyermeket íratnak majd be a szülők magyar tanítási nyelvű alapiskolába, ám ez az elképzelés tévesnek bizonyult. A valóság azt mutatta, hogy a magyar tanítási nyelvű óvodák utolsó évfolyama és az alapiskolák első évfolyama esetében az arány fordítottá vált: az első osztályba lényegesen több gyermek járt, mint amennyi az óvodák utolsó évfolyamát elhagyta. A magyar óvodák száma tehát nem felelt meg a magyar lakosság számarányának, s az óvodások száma sem. 74