Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

A nemzetiségi jogok fél évszázad tükrében

és tartós szövetségben egyesülnek, hogy egységes és önálló államot alkossanak Csehszlovák Köztársaság néven — a kárpátaljai ruténok nemzete csatlakozott ehhez a társuláshoz, — a Csehszlovák Köztársaság ténylegesen gyakorolja a szuverén államhatalmat a jent említett területeken, és a többi magas szerződő fél már elismerte szuverén és önálló államnak, — Csehszlovákia összhangba óhajtja hozni államrendszerét a szabadság és az igazságosság elveivel, és biztonságot nyújt a fennhatósága alá került terület minden lakosának. Ebben a szerződésben Csehszlovákia kötelezte magát, hogy a szerződés 2. cikkelyétől a 8. cikkelyéig terjedő rendelkezéseket alaptörvénynek ismeri el, és kijelenti, hogy nem kerül velük ellentétbe semmilyen törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés. Mindenekelőtt tekintsük át röviden az említett cikkelyek legfontosabb rendelkezéseit. E rendelkezések szerint Csehszlovákia kötelezettséget vállalt, hogy valamennyi lakosának általános védelmet biztosít tekintet nélkül e lakosok származására, állampolgárságára, nyelvére, fajára vagy vallására. Az állampolgárok egyenlők lesznek a törvény előtt, és egyenlő polgári és politikai jogokat fognak élvezni fajra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül. Biztosítja bármely nyelv szabad használatát a magánérintkezésben, a kereskedelmi életben, vallási téren, a sajtóban és a nyilvános gyűléseken. Ha pedig a csehszlovák kormány valamilyen hivatalos nyelvet vezetne be, a nem cseh nyelvű csehszlovák állampolgároknak lehetőséget nyújt arra, hogy (.. .) saját nyelvüket szóban és írásban szabadon használják. A közoktatás terén a csehszlovák kormány szavatolta a nem cseh nyelvű csehszlovák állampolgárok számára az anyanyelven történő oktatás jogát. Sőt arra nézve is kötelezettséget vállalt, hogy az állami költségvetésből arányos összeget különít el a kisebbségek közoktatási és egyéb intézményeinek támogatására. Az 1920. február 29-én elfogadott alkotmánylevél és az annak szerves részét képező 122. számú törvény, amely vele egy időben látott napvilágot, valóban tartalmazza a Saint-Germain-en-Laye-i szerződés valamennyi rendelkezését, de semmivel sem többet. Vagyis amint látjuk, az első köztársaság alkotmányában foglalt 126