Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

A történelem vihara

akkor közel egymillió magyar élt. Ezt az állítást alátámasztják az 1919. augusztus 20-i szlovákiai népösszeírás eredményei is, bár abban az időben már majd 100 000 magyar hagyta el az új állam területét. De még az 1921. évi népszámlálás idején is 657 ezer személy vallotta nemzetiségének a magyart, s annak ellenére, hogy lélekszáma állandóan apadt, még 1930-ban is 600 000 körül mozgott a csehszlovákiai magyarok száma. A legkedvezőtlenebb változás e téren 1950-ben következett be, amikor csak 367 000 lakos vallotta magát magyar nemzetiségűnek egész Csehszlovákiában (Szlovákiában 354 000). Bár a későbbi évtizedek folyamán a magyarság tagjainak statisztikai száma évről évre emelkedett, még 1980-ban sem érte el az 1921. évi szintet, viszont ugyanezen idő alatt a szlovákság lélekszáma a két és félszeresére nőtt, a cseh nemzeté pedig majd a felével gyarapodott. A magyarság eddigi vesztesége hét évtized múltán feltehetően közel egymillió fő. Ezek a számadatok mindennél szemléltetőbben bizonyítják, hogy a csehszlovákiai magyarság nemzeti fejlődése nem kielégítő, sőt kifejezetten nyugtalanító. Annak ellenére, hogy az 1968. évi nemzetiségi alkotmánytörvény megtiltja az erőszakos elnemzetietlenítésre irányuló törekvések minden formáját, a magyar nemzetiségű lakosság manapság számban még mindig alig gyarapodik, számaránya pedig fokozatosan csökken, bár létfeltételei lényegében azonosak a szlovákságéival. Létszámának alakulása aggasztó. Az első köztársaságban a nemzetiségi kérdést úgy oldották meg a nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségek szerint, hogy a köztársaság területén élő nemzeti kisebbségek az állami gondoskodásnak csupán objektumai voltak. Helyzetük megjavítása elodázhatatlanná vált. Az erre irányuló munkálatok el is kezdődtek, sőt 1938-ban már eléggé előrehaladott stádiumba jutottak, de akkor jött München, megszületett az első bécsi döntés, majd kitört a második világháború. Amikor a háború véget ért, és Csehszlovákia polgárai egy boldogabb jövő reményében hozzáfogtak az újjáépítéshez, hazánkban a nemzeti elvakultság lett úrrá. Történt pedig mindez annak 10