Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Végre értsünk szót

a köztársaság bíróságai, hivatalai és közigazgatási szervei kötelesek az ott lakó nemzeti kisebbségek beadványait azok nyelvén is intézni. Sőt az ilyen járásokban azt is lehetővé tette, hogy a bíróságok és a hivatalok csak az ügyfél nyelvén adják ki határozataikat. A hirdetményeket a kisebbség nyelvén is kötelesek voltak közzétenni, az 5. § szerint pedig a nemzeti kisebbségek valamennyi iskolájában azok nyelvén kellett tanítani. A most hatályban levő alkotmány a hivatalos nyelvet meg sem említi, nyelvi törvény pedig nincs, ezek szerint tehát kötelező államnyelvről sem beszélhetünk. Annak bevezetése azt jelentené, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetei és nemzetiségei nem egyenjogúak, s ez nem lenne összhangban az alkotmány 20. cikkelyének rendelkezésével. Ebből pedig az következik,, hogy a magyar nemzetiségű lakosságnak nem „kötelessége" elsajátítani a szlovák vagy a cseh nyelvet. Ilyen kötelesség nincs. Még az az „elmélet" sem helytálló, miszerint mindenkinek, aki Szlovákiában él, szlovákul kell beszélnie. Ez helytelen és veszélyes, hiszen nem lehet a hazafiság fokmérője, hogy valaki megtanult-e szlovákul vagy csehül. Ám merőben más a helyzet, ha ezt a kérdést a magyar nemzetiségű állampolgárok érvényesülési lehetőségeinek szempontjából vizsgáljuk, mert ha valaki érvényesülni akar a politikai, gazdasági és kulturális élet bármely területén, nemcsak kívánatos, hanem szükséges is hogy elsajátítsa a többségi nyelvet. Ez a saját jól felfogott érdeke, tehát erről nem lehet, és nincs is mit vitatkozni, a kétnyelvűség nálunk a lakosság gyakorlati egyenjogúságának feltétele. Tekintettel kell lenni viszont arra, hogy valamennyi nemzet és nemzetiség ragaszkodik anyanyelvéhez, nemzeti hagyományaihoz és szokásaihoz. A nemzetiségi jogok rendezésével kapcsolatban tanulságos Lenin véleménye, melyet 1913-ban vetett papírra: Amennyiben a kizsákmányoláson, nyerészkedésen és marakodáson alapuló tőkés társadalomban lehetséges a nemzeti béke, az csak olyan következetes, teljesen demokratikus köztársasági rendszerben érhető el, amely biztosítja minden nemzet és nyelv teljes egyenjogúságát, amelyben nincs kötelező államnyelv, s amely olyan iskolákat biztosít a lakosságnak, amelyekben az oktatás a 108