Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Végre értsünk szót

helyi lakosság anyanyelvén folyik; továbbá, ha beiktatnak az alkotmányba egy alaptörvényt, amely érvénytelenné nyilvánít minden néven nevezendő nemzeti kiváltságot és a nemzeti kisebbségek jogainak bármiféle megsértését. (Lenin Művei, 19. kötet, 428— 430-). A demokratizálódási folyamat során azonban találkoztunk más véleménnyel is. A Ľudovít Štúr Nyelvtudományi Intézet dolgozói a legfontosabb feladatnak az alkotmány I. cikkelyének módosítását tekintik, mégpedig ekképpen: a) A Csehszlovák Szocialista Köztársaság két egyenjogú államalkotó nemzet, a csehek és a szlovákok állama. b) A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a cseh és a szlovák nyelv az egyenjogú államnyelvek feladatát tölti be. Sőt újabban már az alkotmánymódosítással sem érik be. Javaslat formájában egy törvénytervezetet dolgoztak ki a szlovák nyelvről, melynek 2. §-a 2. bekezdése így hangzik: A szlovák nyelv mint hivatalos nyelv használata Szlovákiában a közélet minden területén kötelező. A kérdéssel azonban a közelmúltban másutt is foglalkoztak. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete azt javasolta, hogy biztosítani kell az alapvető nemzeti jogokat az ország területén aránylag szétszórtan élő nemzetiségi csoportok számára is, s el kell fogadni egy nyelvi törvényt, amely leszögezi azt a marxista alapelvet, hogy a köztársaságban nincs semmiféle kötelező hivatalos vagy államnyelv. Ezekután választhatunk: vagy a fentiek figyelembevételével újból bevezetjük a kötelező államnyelvet, és ezzel lemondunk a nemzetek és a nemzetiségek egyenjogúságáról, vagy hűek maradunk az egyenjogúsághoz, és elutasítjuk a nyelvek hátrányos megkülönböztetését. Vagyis ha a nyelvi törvény elrendelné a kötelező államnyelv használatát, odalenne az egyenjogúság. KIÜT A VISZÁLYKODÁSBŐL Mindig is csodáltam a csehszlovákiai magyarság józanságát, azt, hogy a legnehezebb körülmények között is meg tudta őrizni higgadtságát. Sőt még jogfosztottságának idején is, cseh és szlovák 109