Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Végre értsünk szót

ható, miért kellett ilyen kegyetlenül elbánni egy egész népcsoport­tal. Tudjuk azt is, hogy a bűnösöknek bűnhődniük kell. De bűn nélkül büntetni? Ez képtelenség volt akkor is, és most is az, hiszen már a régi rómaiak is tudták, hogy nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege. Vagyis, ha az akkori törvények vagy nem­zetközi egyezmények alapján nem lehetett százezrek bűnösségét megállapítani, a velük szemben elkövetett sérelmek törvényte­lenek voltak és azok is maradnak. Ha az itteni magyarság léte valamiféle államjogi megoldást kívánt, emberségesebb módot is lehetett volna találni. Ne felejtsük azonban, hogy ezek már történelmi tények, két évti­zeddel ezelőtt történtek, és állami szervek hajtották végre őket. Őrültség volna hát még annak a gondolata is, hogy a morális fele­lősséget az egész cseh vagy szlovák nemzetre hárítsuk át. Nem, mi okultunk a történelemből. Megértettük, hogy a gyűlölet soha­sem lehet jó tanácsadó, és válságos időkben nem az érzelmeinkre, hanem egyedül az eszünkre kell hallgatnunk. Ma is erre van szük­ség. LEHET-E NÁLUNK ÁLLAMNYELV? Az utóbbi hetekben az újságok hasábjain többször is a magyarok orra alá dörgölték, hogy kötelező az államnyelv használata. Né­zetem az: efféle követelések merő tájékozatlanságból fakadnak, s ezekután joggal vetődik fel a kérdés, vajon van-e nálunk egyál­talán államnyelv? Nos, a könnyebb megértés végett ugorjunk visz­sza legalább fél évszázadnyit a történelemben. Az 1920. évi alkot­mánylevél 129. §-a így rendelkezett: A nyelvhasználat jogának alapelveit a Csehszlovák Köztársaságban ennek az alkotmány lev él­nek a részét képező külön törvény határozza meg. Ennek értelmé­ben az alkotmánylevéllel egy napon, 1920. február 29-én látott napvilágot az 122. számú ún. nyelvi törvény, amely még ismerte az államnyelv fogalmát. 1. §-a szerint a Köztársaság hivatalos ál­lamnyelve a csehszlovák. Legfontosabb rendelkezéseit azonban a 2. § tartalmazza, amely kimondja, hogy azokban a járásokban, ahol a legutóbbi népszámlálás szerint a más (tehát nem csehszlovák) nyelvű állampolgárok számaránya meghaladja a húsz százalékot, 107

Next

/
Thumbnails
Contents