Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Az emberi jogok és az eltitkolt határozatok

felülvizsgálta a magyar nemzetiségű lakosság politikai egyenjogúsításának folyamatát, és határozatban utasította az egyes megbízottakat olyan intézkedések foganatosítására, melyek még 15 év múltán sem valósultak meg. Ezek szerint a helyi viszonyoknak és a szükségleteknek megfelelően biztosítani kellett volna, hogy a vegyes lakosságú járásokban a nemzeti bizottságokban, azok szerveiben és apparátusában a megüresedő helyeket magyar nemzetiségű polgárokkal töltsék be. Intézkedni kellett volna a magyarlakta területek községei és városai nevének magyar nyelven való kiírásáról is. Azokban a kerületekben, járásokban és községekben pedig, ahol magyar lakosság él, biztosítani kellett volna a magyar nemzetiségű polgárok érvényesülését a nemzeti bizottságokban (a vezető tisztségekben és az alkalmazottak soraiban egyaránt), a földműves-szövetkezetekben, a felvásárlóközpontokban, a gépállomásokon, az állami gazdaságokban, a nemzeti és szolgáltató vállalatokban, a közlekedésben, s a megbízotti hivataloknak alárendelt valamennyi ágazatban, mégpedig a gazdasági, a kulturális és a közélet valamennyi területén. A vegyes lakosságú területeken lehetővé kellett volna tenniük a magyar nyelv használatát a nemzeti bizottságokban, a hivatalokban és a bíróságokon. Biztosítani kellett volna, hogy a nemzeti bizottságoknak szóló irányelveket, utasításokat, körleveleket és hirdetményeket ezeken a területeken magyar nyelven is adják ki. Hasonlóképpen gondoskodniuk kellett volna arról is, hogy a magyarlakta községekben és járásokban a nemzeti bizottságok, a gazdasági, a kulturális és egyéb intézmények magyar nyelven adják ki a magyar lakosokat érintő határozatokat, végzéseket, rendeleteket, felhívásokat, bizonylatokat stb., valamint arról, hogy a vegyes nemzetiségű járásokban és községekben az állami, köz- és gazdasági épületek, intézmények, üzletek nevét magyar nyelven is kiírják. A magyarlakta járásokban a vasútállomásokon, az útkereszteződéseknél, az autóbuszmegállókon, a középületeken, az üzletekben és általában a nyilvános helyeken magyar nyelvű eligazító és figyelmeztető táblákat is el kellett volna helyezni. A hivatalokban és intézményekben a magyar nyelven előterjesztett vagy magyarul írt beadványokat, kérelmeket, leveleket, panaszokat stb. kellő időben és helyesen kellett volna és kellene ma is elintézni. 99