Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Az emberi jogok és az eltitkolt határozatok

Ezekután egész sor helyi jellegű intézkedésre került sor a kétnyelvűség biztosítása érdekében, ám a Megbízottak Testületének említett határozatát csak a funkcionáriusok ismerték. A lakosság nem szerezhetett róla tudomást. Idővel irattárba került, és ott lepi a por. RÉSZLEGES ELÉGTÉTEL Ne higgyük azonban, hogy a felsorolt hiányosságok végérvényesen megszűntek. Előfordultak még az utóbbi évek folyamán is, annak ellenére, hogy a csehszlovákiai magyar sajtóban számos tiltakozás is napvilágot látott. Néhányan még emlékeznek a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének 1965. január 23-án kelt nagy jelentőségű 17. számú határozatára. E szerint méltánylást érdemlő esetekben a járási nemzeti bizottságok tanácsai hatályon kívül helyezhetik a vagyonelkobzást, melyet az SZNT 1948. évi 104• számú rendelete 1. §-a 1. bek. c) pontja értelmében foganatosítottak. Az említett határozat értelmében a volt tulajdonos (esetleg örökös) kérvénye alapján megszüntethetik a családi házak konfiskációját (a hozzájuk tartozó kerttel és udvarral együtt), ha a volt tulajdonos (örökös) — még benne lakik, és az ingatlant eddig még nem adták el másnak, — csehszlovák állampolgár, és nem követett el súlyosabb bűncselekményt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ellen, vagy a cseh és a szlovák nép ellen, a felszabadulás után aktív munkával kivette a részét a szocializmus építéséből, s így bizonyságot tett a köztársaság iránti hűségéről, — az államnak megtéríti azokat a kiadásokat, melyek az elkobzott ingatlan karbantartása folytán keletkeztek. Ennek a határozatnak is az a nagy hibája, hogy nem közölték sem a hivatalos közlönyben, sem a sajtóban. Titkos jellegét is csak 1965. február 23-án szüntették meg. Az érintett személyek közül tehát a mai napig senki sem adhatta be a kérvényét. 100