Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

nak belehajszolni, akik máris mindenféle rosszat beszélnek rólad. Én már régebben akartam veled beszélni erről. Mit akarsz? Miért sétálsz egy keresztény emberrel? Ezek minket úgysem tudnak sokáig szeretni. Mit képzelsz, talán feleségül vesz? Kérlek, gondolkozz, hisz ugyanezt megtehetnéd a zsidó fiúkkal is. — Soha — pattant fel hirtelen Zelma —, soha! Ezek az itteni zsidó fiúk mind pénzért házasodnak! Mind pénzt szimatol a szoknya alatt. Nekem ne mondd, még a Józsi is, a Lina férje, ez a kövér, utálatos marha sem akart addig megesküdni, amíg meg nem kapta az ígért pénzösszeget. Hát nem érted, nekem oda kellett adnom minden keservesen összekuporgatott pénzemet az utolsó fillérig, csak azért, hogy Linának meg Józsinak gyerekei lehessenek. Mit gondolsz, milyen gyerekek lesznek? Ha arra gondolok, hogy ezek az én gyermekeim lehetnének, mert én vagyok az oka, elfog a rosszullét. Hát én nem így akarom. Vagy lesz valaki, aki engem vesz el, vagy nem bánom, történjen, aminek történnie kell. Nem törődöm vele, bármi legyen is, én megállom a helyemet. Én nem félek, dolgozom, és továbbra is dolgozni fogok. így gondolom én, Ida. Én szabad, független ember vagyok. — Talán igazad van — felelte halkan Ida. Emma jött be átfázva, megdermedve. — Hu ... hu... — lihegte, és vörös ujjaira lehelt. A lányok megfeledkeztek a maguk bajáról, egyik is, másik is dörzsölgetni kezdte Emma vörös kezét. — Nahát, Ida, holnap kitapasztom a konyhátokat, amiért befűtöttél. Holnap szabadnapom van. Maguknak nem kell semmi, Zelma? — De kell, holnap majd beszólok. — És elköszönt. Az ajtóból még visszafordult, figyelmeztetni akarta Idát, hogy ne beszéljen senkivel a dologról, de meggondolta, és nem szólt. Érezte, hogy teljesen megbízhat benne. — Ha ilyen hidegek jönnek — kezdte Emma —, akkor nem tudom, mi lesz velem. Képzeld, a befagyott folyóban öblítettem. Azt hittem, hogy a szívem is .megfagy. — Azért fűtöttem be, most meg teát főzök neked. 90