Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

dott Fodorné, milyen ruhában volt Lina,

; és kik voltak a vendégek. Hogy festett a vőlegény, milyen süteményeket adtak, és nem találtak-e rothadt gyümölcsöt, mert Elekné szerint Fodorné összevásárolta a városban a rothadt körtéket meg almákat csak azért, mert az olcsóbb volt. Lenke az eljegyzésről sírva jött haza. Az ágyra dobta magát ünneplő ruhájában, úgy zokogott, hogy neki özvegyemberhez kell feleségül mennie, Lina meg ilyen szép és jómódú fiatalembert kap. Ö, bárcsak vége lenne már mindennek, hogy ne szenvedne annyit! Nyíltan meg is mondja, ha az emberek gratulálnak, úgy érzi, mintha megátkoznák. Az anyját okolta, aki rábeszélte, belehajszolta ebbe a szomorú menyasszonyságba. Ezért kellett harminc évig várnia, hogy két idegen gyermeknek mostohája legyen? Persze, mert az anyja túl akart járni Fodorné eszén, és most neki kell fizetnie érte. Elekné boldogtalanul, világos szemeivel pislogva hallgatott. Hiába is beszélne. Ki hitte volna, hogy egyetlen lánya valaha ilyen menyasszony lesz, és ő, az anyja lesz az oka mindennek. De hát rosszat akart? Isten a tanúja ... Lépjen vissza? Ez még sokkal rosszabb lenne, ebbe bizony bele nem avatkozik. Ha Lenke akarja, tegye meg saját felelősségére, de ő ilyesmire képtelen. Fodorné viszont teljes diadallal nézte a művét, Linát meg Józsit, akik máris úgy összeszoktak, mint a galambok. Szíve dagadt a büszkeségtől. Még Friednével is kibékült az eljegyzés után. Teli kötény süteménnyel állított be hozzájuk másnap, és szétosztotta a gyerekek között, mintha mi sem történt volna. Idát is megkínálta — a lány anyja szomorú arcára nézett, elfogadta, és megköszönte. A kis Éva azonban makacsul ellenállt. Nem akart a süteményhez nyúlni. Nem, neki nem kell, ő nem szereti a süteményt. 81