Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

Negyedik fejezet XVI Megindultak az őszi esőzések. Az udvar földje sárosra ázott. Tócsák, apró kis tavak képződtek a mélyedésekben. Hátul a kertben lerongyolódva álltak a fák, hervadtan, betegen lógtak rajtuk a levelek, állandóan nedvesek voltak, mintha siratnák a boldog, jókedvű nyári napokat. Fenn az égen feketén és fenyegetően vándoroltak a felhők, és a háztetőkről állandóan csurgott a hideg lé. Az asszonyok feltűrt, nedves szélű szoknyájukban vitték a vedreket és a teknőket az eresz alá, hogy a mosáshoz lágy esővizet fogjanak. Október és november napjai foltosán és piszkosan telepedtek le az udvarban, nyomot hagytak a tárgyakon és az emberek arcán. Néha déltájban, mint ritka, gazdag vendég, kikukkantott a nap, csak úgy félszemmel a felhők mögül, de gyorsan el is tűnt, mintha most nem volna ideje szegény emberek dolgával törődni. Farkasnénak ezek voltak a kedvenc hónapjai. Halomszámra hevert nála a körte, alma, szőlő, duzzadtan, éretten, émelyítő, nehéz szagot árasztva lakásában. Emmát most gyakrabban foglalkoztatta, a lány cipelte be a súlyosan megrakott kosarakat a falusi szekerekről. Ha Emma Idához benézett este, gyümölcsszaga volt. Hiába mosta naponta kezét, arcát, lábát, az illat a bőrébe szívódott, és képtelen volt ezekben a napokban egy szőlőszemet is megenni. A gyümölcsöt, amit fizetéséhez ráadásul kapott, bevitte Friedékhez, és szétosztotta a gyerekek között. Elekné és Fodorné számára Farkasné válogatta .ki és szállította az esküvőkre megrendelt gyümölcsöt. Egy héten zajlott le mind a két menyegző. Először természetesen Lináé, mert Fodorné ezzel is túl akart tenni mosolygó szomszédnőjén. Emma végignézte, ahogy Linát fehér 82