Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

munkába ment, és ha egy szabad napja volt, Idának segített. Aminek igazán örülni tudott e napokban, az a pénz volt. Gyűjteni kezdte, szenvedélyesen egymáshoz rakosgatta a csengő érckoronákat. Szerette hallgatni a pénz csörgését, majdnem olyan örömmel töltötte el, mint a mesék lágy, zümmögő hangja. Pénzét a szalmazsákjában tartotta, és erről Idán kívül senki sem tudott. Még Katka sem. A hazahozott pénzt akkor számlálta az asztalon, ha Katka nem volt otthon. Néha leült az ágya szélére és gondolkozott, miért is, kinek gyűjti a pénzt, mit fog rajta vásárolni? Erre nem tudott felelni. Amikor Zelma elhozta a ruhát, és nem akart érte pénzt elfogadni, örömében meg szerette volna csókolni. — Nem — mondta Zelma —, ezért egy fillért sem fizetsz, majd máskor, ha megvarrom a menyasszonyi ruhádat. — Gondolja, hogy én valaha menyasszony leszek? — Szamár vagy te, Emma. — Nem vagyok én se szép, se gazdag. — Ne félj, valakinek szép is leszel, meg gazdag is. Hitetlenül rázta a fejét még akkor is, amikor Zelma már elment. Kije van őneki? Ha mamája vagy testvére lenne, talán egyszer vőlegénye is kerülne. De így ... egyedül és védtelenül... lamikor mindenki azt mondhat neki, amit akar, és azt tehet vele, ami éppen jólesik. Ki jönne érte? Ügy, ahogy ő gondolja, ahogy már megvan benne készen, éretten. Ö, jobb, sokkal jobb erre nem is gondolni, hisz annyira fáj, olyan nyers, és szájában is olyan rossz ízt érez, olyan keserűséget, ami belülről jön, mintha hányingere lenne. Lina komoly arca ezekben az őszi napokban felderült. Józsival járt karonfogva. Már jegyesek voltak, Elekné nagy megrökönyödésére. Az utolsó pillanatig nem hitte, hogy Fodorné előteremti a szükséges pénzösszeget. Pár napig nem is mutatkozott Fodorné udvarában, és az eljegyzésen se volt, mert fájt a feje, és ágyban feküdt. De Lenkét elküldte, hogy mindenről pontosan értesüljön. Mit mon80