Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

tott, de anyja erősen tartotta. így, holnapra már nem fog fájni. A kis Marci pufók képpel aludt, komolyan, mint egy felnőtt. Olyan jó volt nézni, legszívesebben felrázta volna örömében. És Pali, az idősebb fiú, mintha megnőtt volna ... Vagy talán soványabb lett? Nem tudta megállapítani. Ügy áll az ajtó mellett, mintha idegen vendég lenne, és nem mozdul. A cipője rongyos már, és a ruhája is tépett a könyökénél, meg kéne foltozni. Tüstént le is húzza róla a kabátot, cérnát, tűt kér, és leül foltozni. Pedig pihennie kellene, azt mondta az orvos... Foltozás közben Évára gondol. Rosszul néz ki, mintha valami baja volna. Isten őrizz, hogy beteg legyen, sohasem tudná ezt magának megbocsátani, hogy amíg ő kezeltette magát, azalatt Éva ... No de most már minden rendben lesz, a fő, hogy megúszta épen, egészségesen... Máskor óvatosabb lesz. Meg is mondja a férjének. Nem akar többé ilyen helyzetbe jutni. Elég volt; most már azokat kell felnevelnie, akik itt vannak. Ha a férje nem hallgat a jó szóra, majd más módon riasztja el magától. Neki többé nem kell... Emmának odaadta egyik régi ruháját, megérdemli^ igazán rendes és munkaszerető teremtés. Emma forgatta a ruhát jobbra-balra, előre-hátra, és mindjárt beszaladt vele Zelmához. Zelma, aki haladó szellemű, felvilágosodott lánynak tartotta magát, rendkívül rokonszenvezett Emmával. Elvállalta, hogy átalakítja a ruhát, és elhatározta, ha anyja tényleg keresztülviszi Friednénél kegyetlen tervét, akkor egy fillért sem fogad el a lánytól munkájáért. Mindjárt mértéket vett, és maga mellé ültette, beszélgetett vele egyről-másról, miközben azon gondolkodott, hogyan akadályozhatná meg anyja szándékát. Okosan, finoman szeretett volna beleavatkozni, hogy elkerülje a házi perpatvart, de gyengének érezte magát. És Fodorné? Már benne volt a dologban. Űgy adta elő az eseményeket, ahogy napok óta kiszínezte magában. Friedné mosolygott, erőtlenül, sápadtan. Valahol a lelke mélyén arra gondolt, hogy mi köze neki Lina férjhez 67