Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

adta, hogy készülődhet a nagy eseményre, mert menyasszonysága legfeljebb hetek kérdése. Mégis izgatta, mi köze Náthánnak Emmához, bár szerinte ártatlan volt a dolog, de úgy vélte, hogy semmi esetre sem fog ártani, ha elővigyázatos lesz, és megtud egyet-mást. Ezért jött, kutatni, kémlelni. — Rendes lány vagy, Emma — kezdte mosolyogva —, olyan tisztán tudsz mosogatni, hogy élvezet ránézni az edényre. Jó gazdasszony lesz belőled. Hát a fiúkkal hogy vagy? Mondd, tetszik neked a Náthán? Ida hangosan, ingerülten felnevetett. — Hogy kérdezhet ilyet, Fodor néni? Hát melyik lánynak tetszik Náthán? — Ha tudni akarod, gyermekem, akkor megmondom. Az én Linámnak nagyon tetszik. Ida elnémult. Ösztönösen megérezte, hogy a délelőtt folyamán valami történt Fodorné és Elekné között. Bizonyára újból kibékültek, mint már annyiszor. Jobb lesz hallgatni. Náthánról ezentúl nem szabad rosszat mondani, és a Lenke szakálláról sem szabad tudomást venni. Jó lesz vigyázni, az ember sohasem tudhatja ... — Nekem így sem tetszik — vágott közbe dacosan Emma. — Talán nem szép? — Nyálas. — Talán csókolóztál vele? — Emma még nem csókolózott — felelt Emma helyett Ida. Fodorné elégedetlen volt az eredménnyel. Néha azt hitte, hogy Emma a színtiszta igazságot mondja, néha meg az volt az érzése, hogy ez a mafla túl akar járni az eszén, de ő megmutatja neki, majd szemmel tartja, és résen lesz! Emma rosszkedvű maradt mindaddig, amíg eszébe nem jutott a meséskönyv. Kérlelni kezdte Idát, hogy olvassa tovább ia mesét. Már alkonyodott, mire Ida a mese végére ért. Éva is hallgatta, hitetlenül ugyan, de szívesen, mint egy felnőtt. Tudta, hogy nem igaz a mese, mert Isten nem csókolgatja 57