Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

partról nézett le rájuk; nyugodtan ültek és beszélgettek, mint akik tökéletesen megértik egymást. Fodorné érezte, hogy Emma és Náthán között még nem történt semmi, és éppen ez nyugtalanította. Elhatározta, hogy Emmát min­denképpen eltakarítja az útból. Még nem tudta pontosan, hogyan, de érezte, hogy könnyen fog menni, mert Friedné örök életére le van neki kötelezve, és szívesen megteszi kedvéért azt a csekélységet, hogy elküldi a lányt. Ezzel természetesen várni kell, míg Friedné kikerül a kórházból, így döntött Fodorné Emma sorsa felett, hogy biztosítsa Lina férjhez menését. De Emmának még jutott rá ideje, hogy meghallgassa a mese folytatását, és abból a gyönyö­rű meséskönyvből megtanulja a betűk és szavak összefüg­gését. Fodorné egy fa mögé állt, mert csepegni kezdett az eső, azok ketten meg nyugodtan tovább beszélgettek, nem za­varta őket sem az eső, sem a kerekedő szél. Hangjukat azonban nem hallotta, bármennyire is erőltette a fülét. Emma felállt. — Gyere haza, Náthán — mondta hangosan. Náthán engedelmesen követte, akárcsak Virsli, a kutyá­ja. Fodorné jónak látta, ha észrevétlen marad. Messziről kö­vette őket. Később röviden közölte Eleknével, hogy a fia már megérkezett. Ebéd után Emma szórakozottan mosogatta az edényeket, Ida lehorgasztott fejjel ült a konyha kis zsámolyán. Egyik­nek sem volt kedve beszélgetni, valami nyugtalanította őket, valami, amit nem tudtak szavakba foglalni, mert túllépte értelmüket, felfogóképességüket. Éva a kis Marcit ringatta, és azon gondolkozott, miért ikerült Ida oly későn az ágyba, hol volt, mit csinált addig? Kérdezni nem mert, de sötét szemében értelmes, kíváncsi fény bujkált... Ah ... ah, ah ... dúdolgatta közben, kissé rekedten és gondterhesen, mint egy felnőtt. Később bejött Fodorné, kendő nem volt a vállán, csak úgy bekukkantott nézelődni, miután már Linával részlete­sen megbeszélte Náthán ügyét, és okosan lánya tudtára 56

Next

/
Thumbnails
Contents