Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

Ernőt délidőben fogták el a Teta áruház előtt, a város legforgalmasabb helyén. A (kirakatok előtt ácsorgott egy szülővárosabeli ismerősével, az egykor jómódú fakeresikedő fiával. Egykorúak voltak, és noha otthon, szülővárosukban soha egyetlen szót sem váltottak egymással, most a közös sors valahogy összehozta őket, és a véletlen találkozásnak nagyon örültek. Az Ismerőst Samuinak hívták, jól táplált, bikaerős fiatalember volt. Az öröm izgalmában elmerülten beszélgettek, elmondták egymásnak terveiket, szándékaikat ... Ekkor váratlanul egy gárdista és egy SS-legény, anélkül hogy igazoló iratot kért volna, egyszerűen nyakon ragadta őket, és nyomban beszállította a rendőrségre. Az elfogatás történetét Dávid Samu révén tudta meg, akit a pénze kiszabadított. Persze, Samu arra már nem gondolt, hogy tennie kéne valamit Ernőért is, aki tulajdonképpen általa jutott a Gestapo kezébe. Samunak, ennek a jómódú zsidó ficsúrnak, szülővárosában különféle kalandjai voltak, és egy ízben a mulatóban nézeteltérése támadt egy hivatalnokkal, amit úgy oldott meg, hogy oly erővel vágta pofon, hogy az elterült a padlón, mint egy élettelen rongydarab. Hideg vízzel kellett feléleszteni... Ennek a pofonnak most igen eleven visszhangja támadt. Amint a hivatalnok meglátta őt a Teta előtt, az évek óta megbújó sérelem felfakadt, ós bosszúból rászabadította a fasiszta hóhérokat. Ez a bosszú okozta Ernő halálát, Samu azonban kiszabadult, mert néki a rendőrségen is voltak jó barátai, és az egész pokoli ügy úgy végződött, ahogy általában a pokoli fasizmusban minden végződni szokott. Ernő hamis iratai vajmi keveset használtak, mert mindkettőjüket szembesítették a hivatalnakkai, aki a „tiszta igazat" vallotta. Ernő elfogatásának következményei is voltak. A fasiszták a lakására .mentek, és házkutatást tartottak. így akadtak Feri nyomára. Mivel a munkahelyét nem ismerték, az egyik gárdista a biztonság kedvéért ott maradt és várta, amíg megjön. Hiába várta. Amint Dávid később, napok múlva Náthántói megtudta, '564