Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

Lattal rendelkezik, mint ők. Különben is, ha többen tudnak valamit, könnyebben juthat tovább a titok. Az ember nem is gondol rá, és véletlenül elszólja magát. Ez rá éppúgy vonatkozik, mint fivéreire, ha tehát kevesebben tudják, kevesebb a lehetősége annak, hogy más is tudomást szerezzen róla. És végül a látogatások, ha kellemesek is, nem hasznosaik. Biztosain tudja, hogy a házigazda sem venné szívesen. Náthán is közbeszólt. Elmondta, hogy Juditka már több mint két hete volt az anyjuknál, és bár ez idő alatt sokat gondolt a lánykájára, és boldogan meglátogatta volna, egyetlenegyszer sem kérte Dávidot, hogy tegye lehetővé a látogatást. A fiúk hallgattak, de a hallgatásukban nem volt összhang, inkább makacs visszautasítás áradt magatartásukból. Valahogy fájt, irtózatosan fájt az életük ... Eddig a szeredi táborban együtt voltak az anyjukkal, ilátták őt, hallották, tett-vett értük, főzött, mosott, és most egyszerre eltűnt, és oly sivár, szürke lett az életük, mintha valami ismeretlen betegség hatalmasodott volna el rajtuk. — Én is csak egyszer hetenként, vasárnap megyek hozzájuk. A fiúk makacsul hallgattak. Dávid törte a fejét, hogyan, miképp vigasztalja meg őket. Végre döntött. — Ide figyeljetek — mondta felcsillanó szemmel. — Jövő héten úgyis el akartok utazni. Mielőtt elmentek, úgy rendezem majd a dolgokat, hogy találkozzatok a mamával. Kiválasztunk majd egy szép napot. Ti a Szalmakunyhó domboldalán fogtok várni bennünket a fák között. Én majd odahozom a mamát és elbúcsúzhattok tőle. A fiúk szeme felcsillant, Ferié könnyekben úszott. Dávid szíve a torkában vert, és alig bírta kinyögni, hogy Ferinek már megvásárolta a téli fehérneműt. A találkozásra, sajnos, már nem került sor. Szombaton kellett volna a fiúknak elbúcsúzni anyjuktól, de csütörtökön mindkettőjüket elfogta a Gestapo. Letartóztatásuk különböző helyen és időpontban történt. '563