Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
A gyermek eszébe juttatta saját gyerekkorát, amikor ő volt a család kedvence, akit az anya hosszú évek szünete után váratlanul hozott a világra, és a családban minden testvér dédelgette, mindenki kötelességének tartotta, hogy valamivel kedveskedjen neki. Laci, a legidősebb, akire ő már csak mint nős emberre emlékezett, különösen jó volt hozzá. Ha látogatóba jött szombaton, zsebében mindig ott volt az elmaradhatatlan édesség. Már várta, hogy ebéd után jönni fog, és előhúzza a zacskót, amely az édesség kimeríthetetlen forrása volt, édes volt tőle a szája, torka, szíve, az egész élete. Laci később is megtartotta ezt a szokását, amikor már elemibe járt... Szögletes mosollyal adta át az ajándékot, mintha restellné, hogy csak ennyit adhat, és néha, ha nem látták, meg is csókolta pipaszagú szájával, mert pipált mindennap, szombat kivételével, holott a csók nem nagyon dívott a családban, de mégis megtette, mert neki nem volt fia, és ezért nagyon szerette legkisebbik öccsét... És éppen Lacitól, legjámborabb és legbecsületesebb testvérétől kellett így elbúcsúznia. Kellett, nem volt más lehetőség. Egy héttel a látogatás után a Gestapo nagytakarítást végzett a Vatikán-udvarban, elhurcolták Lacit, a feleségét és Arankát meg a többi zsidó családot, akik bíztak az Űristenben és várták a csodát. Dávidot gyakran kínozta az a gondolat, hogy nem tett értük semmit, de érezte, hogy ha Pozsonyba hozza jámbor, erőtlen bátyját — akinek volt ugyan ereje anyjáért a halált is vállalni —, romba dönti mindazt, amit eddig sikerült megvédeni. Laci jámbor volt, a felesége makacs, gyenge és bosszantóan erőtlen volt... Nem, nem tehetett semmit, még annyi ereje sem volt, hogy a kis Arankát kiragadja anyja halálos öleléséből. Összeszorított fogakkal kellett elbúcsúznia tőle. Elhurcolásuk híre mély sebet hagyott az életében. Az átvirrasztott gyötrelmes éjszakák után ez a suta vers született meg benne, amelyet naplójában feljegyzett: Jámbor volt, hűséges híve jónak, becsületnek: közeli rokona volt az Úristennek. '559
