Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

por, folyt a bor, a sör, és egyre vadabbul szóltak a hangok a sötét éjszakában. — Szép ez a katona — mondta halkan Ida. — Melyik? — kérdezte Emma. — Az a magas, aki itt jön azzal a csipkés lánnyal. — Szép? — Én meg is tudnám csókolni. Pár lépésnyire tőlük a csipkés lány otthagyta a katonát, kissé ingadozó léptekkel Emmához lépett, és hátulról megmarkolta a haját. — Te rühes — mondta neki dühösen. Emma elkapta a fejét, szembefordult vele. Hagyj békén — hárította el szelíden. Ida egy pillanat alatt felmérte a helyzetet, látta a röhögő szép katonát, és messziről érezte Katka villogó tekintetét, amint a hordóról figyeli őket. Tudta, hogy Katka most visszafizeti a tartozást. Hirtelen félelem ébredt benne, és menekülésre gondolt, de amikor látta, hogy a csipkés cseléd újra rátámad Emmára, már nem sokat gondolkozott, hanem gyorsan Emma segítségére sietett. Érezte, hogy erejével nem sokra megy, ezért ahelyett, hogy körmeivel a lány arcába mászott volna, dühösen nekiesett díszes csipkéinek. A lány gyűrött, tépett csipkéi láttán hirtelen kijózanodott, már-már elhagyta ereje, amikor közbelépett a katona. Emelte is hatalmas karját, hogy lesújtson Emmára, amikor Ida egy lendületes ugrással a karjára ugrott, mint borzas macska, és éles fogait vastag húsába mélyesztette. A katona le akarta magáról rázni, de Ida elszántan a nyakába csimpaszkodott, sovány, csontos karjával erősen fogta, és egész testével előredobta magát. így csüngött rajta, arca közelről súrolta a katona arcát, és érezte bor-sörszagú leheletét. És ekkor valami különös változáson ment keresztül; haragja, dühe hirtelen elpárolgott, feje szédülten a katona áttüzesedett nyakára hanyatlott, és ahelyett, hogy harapta volna, tétován, önfeledten megcsókolta. Emma szedte le a katonáról Idát, miután megszabadult a jajveszékelő lánytól, aki ronggyá szaggatott csipkéit siratta. Félig ájultan cipelte haza. A katona bambán állt, 50