Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

Igaz, amit most elmondok, az is a szülőváros fogalmához tartozik, de nem általános, hanem konkrétabb formában. Emlékszem, Bari egyszer megrendülten jött haza azzal a hírrel, hogy maga tüdővérzést kapott, és sürgősen el kellett szállítani a Tátrába. Én akkor még elemista voltam, de igen élénken emlékszem arra, hogy a hír nagyon meglepett, mert maga mindig a testet öltött egészség és erő példaképének látszott... Hát innen ismerem. — Szóval ezért szólítottál meg — szólt Fero lehajtott fejjel, lehangoltan. — Ezért is, mert nekem a maga betegsége igen fájt... Én láttam magát nemegyszer futballozni... láttam rohanni ... rúgni vidáman a labdát, és egyszerre csak minden átmenet nélkül jött az a tuberkulózis ... így mondta Bari, a kifejezésre is emlékszem... és azt is mondta, hogy az édesanyja özvegyasszony, sokat dolgozik, varr, és hogy magának még két húga van. A húgait is ismerem látásból ... És nekem is két nővérem van, hát ezért... — Értem — felelte Fero szűkszavúan —, nagyon okosan tetted. — Kötelességem volt. — Tudom ... Mit akarsz tenni, mi a terved? — Még nem tudom. — Ismerem a nővéreidet. Csinos lányok. — Én nem azért teszem. — Tudom — nevetett Fero —, akkor is megtennéd, ha nem lennének csinosak. — Igen. — Te vagy, ugye, a legfiatalabb a családban? Dávid igent bólintott. Csönd támadt közöttük, de az a csönd olyan volt, mint a villanyáram, amely hangtalanul dolgozik, állandó mozgásban van. Rövid szünet után Fero folytatta: — Most már eszembe jut, hogy én is ismerlek téged. Chira, a tanító beszélt rólad. Nagyon szeret, és sokra becsül téged az öreg. Elindulása óta most ragyogott fel Dávid arcán első ízben a gondtalan mosoly, elárulta serdülő fiatalságát, amelyet 387