Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

Az özvegy Farkasné ment át az udvaron, megállt Emma előtt, és biztatta, hogy igyekezzen, dolgozzon szorgalmasan. Egy koronát csúsztatott a markába, amiért segített neki reggel a sátornál. Magafajta özvegyasszony nem adhat többet, talán majd később, ha jobban megy az üzlet... Emma boldogan megköszönte a koronát, mindjárt zsebkendője csücskébe göbözte, és keblébe rejtette. Ez volt az első kézzelfogható keresete. Ida egy csomó csonttal jött Fodornétól, és mind Virsli elé dobta. — Kaptam az özvegytől egy koronát — újságolta örömmel Emma. Ida dühös volt. — Hogy ez a perszóna nem restelli magát egy koroná" adni, holott mindenki tudja, hogy a bőre alatt is pénz van! — De figyelmeztette Emmát, hogy ne szóljon neki egy szót sem, mert az özvegy úgy tud ordítani, mint némely úriasszony. Hirtelen kinyílott Katka kamrája. Katka kilépett tele lavórral a kezében, és széles lendülettel egészen Friedék küszöbéig öntötte a vizet. Az egész egy pillanat műve volt, Katka már el is tűnt a kamrájába, és becsapta maga mögött az ajtót. Emma felháborodva hagyta abba a mosást, egyenesen Katka kamrájához ment, és bezörgetett az ajtaján. De csönd volt, senki sem felelt. Emma abbahagyta a dörömbölést, és újra hozzáfogott a mosáshoz. Ida szomorúan megjegyezte. — Katka ki akar békülni veled. — Honnan tudod? — Mert csak a küszöbig öntötte a vizet. Ugyanakkor Katka újra kitárta ajtaját, szigorú „jobb napokat látott" arcán megmerevedtek az évek, szavai durvák voltak a haragtól és bosszúvágytól. — Ki dörömbölt az én ajtómon? — mennydörgött rekedten. — Én — felelte Emma nyugodtan. — Hát ide figyelj, te falusi liba, ha még egyszer megteszed, akkor copfodnál fogva seprem végig veled az ud37