Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

sejtette, oly zavarba hozta, hogy forróság lepte el, és érezte, hogy szíve dobogása annyira meggyorsul, mintha ki akarna ugorni a melléből. Már akkor érezte, mily szánandó helyzetben van, mert bárhogy is erőltette az agyát, figyelme megoszlott a térkép és ama varázslatos látvány között, sőt az sem használt, hogy a szemét behunyta, mert rejtélyes módon akkor is csak azt látta, amit észrevennie sem lett volna szabad. Dávid, aki gyerekkorában azt tanulta, hogy nemcsak a tett jelenti a bűnt, hanem maga a helytelen szándék, gondolat, érzelem is bűnnek számít, mert Jehova mindent lát és hall, ezúttal súlyos lelkiismeret-furdalást érzett, mintha legalábbis elárulta volna Richtert, akit éppen ő mentett meg a hekusoktól. A legkínosabb az volt, hogy sem Vilma, sem más asszony jelenlétében nem érezte ezt a gyötrő forróságot, amely tikkadtra szárítja az ember torkát, mintha sivatagban járna, csak éppen amikor Richternével volt együtt. Hogy mikor kezdődött, azt határozottan maga sem tudta, de biztos már akkor érzett valami vonzó illatot áradni az asszonyból, amikor először látta a gyönyörű könyvszekrényt, akkor azonban a könyvek feletti öröm elnyomta az új, addig sohasem érzett illatot. De amióta tudomást szerzett Lajcsi merényletéről, a tikkasztó szomjúság sokkal elevenebb lett. Noha közelebb jutott Lajcsi hallatlan merényletének a megértéséhez, egész lénye tiltakozott az ellen, hogy párhuzamot vonjon maga és Lajcsi érzelmei között. Ügy vélte, az a bódító illatözön, amely mindannyiszor elkábítja, ahányszor Richterné közelében van, semmiképp sem hasonlít Lajcsi háládatlan és megbocsáthatatlan viselkedéséhez. El sem tudta képzelni, hogy valaha is ilyen pimaszságra vetemedhetne. Bódító titkát magánügynek tekintette, amivel saját magának kell megbirkóznia, arra azonban egyetlen pillanatig sem gondolt, hogy éppen süketnéma barátja durva, meggondolatlan tette révén vált titka még bódítóbbá, és maga a tiltakozás jelentette éppen az összehasonlítást. 340