Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

Fried is a szobába ment, vetkőzés közben áhítattal elmondta esti imáját, és lefeküdt. Sokáig vergődött, házassága óta most történt először, hogy felesége éjjel nem volt otthon. Kényelmetlen, nyugtalanító érzés volt ez, valahogy igazságtalannak érezte a kórházat és felesége viselkedését, aki tudta és beleegyezése nélkül ment el. Ez nem rend, ez lázadás, anarchia, és nagyon jól tudta, hogy édesanyja ezt sohasem tette volna meg. Ezért dolgozik, ezért kell naponta negyven-ötven kilométert gyalogolnia poros és sáros falvakon át? Mély haragot, elkeseredett bosszúvágyat érzett, de egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy felesége sápadt, vértelen arccal fekszik a kórházi ágyon, és mint egy gyöngén fel-fellobogó mécses virraszt családja felett. Mégis, mielőtt elaludt volna, karja ösztönösen felesége ágya felé lendült, megindult benne az aggodalom, mint finom, láthatatlan szálon a pók, és szívében rettegés fészkelődött. Vajon mi lesz? ... De nem merte végiggondolni, erőszakkal behunyta apró, szúrós szemét, és erősen Istenre gondolt, az ő határtalan kegyelmére és irgalmára. így aludt el, poros inge sápadt, verejtékes testéhez tapadt. A konyhában Ida segített szétrázni a megviselt, foltozott szalmazsákot, Emma fekvőhelyét. — Jó lesz így? — kérdezte Ida aggodalmasan. — Behozok neked még egy párnát. — Nem kell — felelte Emma —, nekem így is jó. Fáradtan levetette fejkendőjét, szétbontotta szőke haját, kontyba fésülte, és hajtűvel megerősítette. — Szép szőke a hajad — mondta Ida. — Én sokszor azt álmodom, hogy szőke vagyok. — Mindegy az — mosolygott Emma. — A férfiaknak nem. — Honnan tudod? — Tudom, vasárnap sok katona jár ide a Jackóék kocsmájába, és azok mind a szőkék után futkosnak. — Katonák — válaszolta halkan Emma, de nem gondolt semmire. Levetette kopott blúzát, szoknyáját leoldotta. Ida nézte. — Neked már melled is van. 31