Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

is. Idát elküldte lisztért meg élesztőért a fűszereshez, a kis konyhalámpát teleöntötte petróleummal, majd felgyűrte ruhája ujját, és kezet mosott. A kamrából behozatta Emmával a teknőt, a gyúródeszkát ügyesen leakasztotta a falról, és az asztalra készítette, hogy nyugodtan nekiláthasson a munkának. Amikor Ida visszajött a fűszerestől, apja már ott ült a konyhában a sütő mellett, töprengve ráncolgatta alacsony homlokát, és szórakozottan cibálgatta bozontos, rövid szakállát. Néha Fodornéra nézett, amint széles, elégedett, szemölcsös arccal áll a gyúródeszka előtt, és fürge mozdulatokkal, ügyesen szitálja a lisztet. A liszt finom felhőkben szállt fel, és az arcára rakódott. Ida készségesen segíteni akart, de Fodorné leintette ... Majd reggel, amikor dagasztani fog. Fried kurta ujjaival Virslire mutatott, és megszólalt: — Kié ez a kutya? ... Hogy kerül a házba? ... Az ember nem tudhatja, miféle nyavalyát cipel magával az ilyen állat. — Dünnyögött még valamit arról, hogy mi minden történik itt, amíg ő távol van, mintha már nem is lenne a világon. De Fodorné idejekorán elejét vette a rossznak, megnyugtatta Fried urat, hogy nincs mitől tartania, ez egy igen rendes kutya, és jól jön az olyan házban, ahol a férfi gyakran távol tartózkodik. Fried morogva elhallgatott. Emmát azonban valami idegen, eddig ismeretlen szomorúság fogta el. Visszavágyódott régi helyére, a jószagú tehenek közé. Legszívesebben máris itt hagyott volna mindent, és Virslivel együtt újra elindult volna idegen tájak felé. Ida azonban résen volt, sápadt, értelmes arcával elszántan mellette állt, hogy rideg apjával is felvegye a harcot érte. Egy észrevétlen pillanatban kicsempészte Virslit a 'konyhából, bozontos fejével intett Emmának, hogy kövesse a kamrába. Ott közösen puha fekvőhelyet készítettek a kutyának, és Emma most már nyugodtan, megbékélve ment vissza a konyhába. Benn Fodorné már elkészült a szitálással, tetézett marokkal öntötte a lisztet a teknőbe, majd meleg vízzel összehabarta az élesztőt, egy abrosszal letakarta, és meghagyta, hogy senki se nyúljon hozzá. Azután újra megmosta a kezét, fejkendőjét megigazította, és elköszönt. 30