Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

A tanonckodás iskolája XVIII E meghitt beszélgetés után Richterné úgy vonult be Dávid életébe, akárcsak Chira, az örök tanító és az ősz hajú Kalinovszky néni, akivel a Ventur utcai eset óta fenntartot­ta az ismeretséget, és ápolta a kapcsolatot. Chira távoli irá­nyítója volt, a két asszony közelsége pedig megnyugvást, pihenést, kikapcsolódást jelentett számára. Az ő jelenlétük­ben megszűnt a fasizmus, és a sárga csillag borzalmas ha­tása is erejét vesztette. Amikor a sárga csillag feltűnt az utcákon, ő már Richte­rék jóvoltából tanonc volt. Noha Richtert nem látta, jelen­létét éppúgy érezte, akárcsak Chira, Bari és a testvérei je­lenlétét. Az asszony hű maradt ígéretéhez, mire életbe lépett a sárga csillagról szóló rendelet, már a kezében volt a mun­kaengedély, és nem kellett viselnie ezt a szégyenfoltot, amely olyan volt, mintha a halál nyomta volna rá az em­berre szörnyű pecsétjét. Akkor már nyíltan beszéltek a kon­centrációs táborok borzalmairól, ezért Dávidnak alig okozott megkönnyebbülést, hogy kivételezett volt. Apja, anyja hordta a sárga csillagot, s ő úgy érezte, hogy szüleit már halálra ítélték. A rémület és rettegés ekkor sárga színben lépett fel előtte. Még a műhelyben a vasalás közben felszálló gőzt is sárga ködnek látta. Kért, könyörgött szüleinek, hogy leg­alább otthon ne hordják ezt a halálos bélyeget. Irtózatában a kanárimadarak sárga tollazatát is kékre festette. Flórinak ez a művelet igen ártott, tollai hullani kezdtek, Lóri azon­ban minden válság nélkül heverte ki a mázolást. Később szerencsére Flóri is magához tért. A mázolás bizarr ötletének eleinte az volt a következmé­nye, hogy a kanáriházaspár nem veszekedett, nem civako­dott egymással, és a daluk is mintha vesztett volna régi 286

Next

/
Thumbnails
Contents