Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

erejéből, élénkségéből. Dávidnak úgy tetszett, hogy az átmázolt kanárik hirtelenében nem ismernek egymásra, csak bámultak mereven és idegenül, sűrű pislogás közepette... De egyszerre csak Flóri felemelte a szárnyait, és hónaljából kikandikált a sárga finom pihe ... és ekkor Lóri megszólalt ... trillái szálltak ... szálltak ... ha nem is olyan magasra, mint máskor, mégis a mély hallgatásból és gyászból kikerülve az öröm, a felismerés hangjait jelentették. A kanárikkal való gondjai azonban csak átmenetiek voltak. Sokkal komolyabb gondok kínozták, noha tagadhatatlanul fájt neki, hogy maskarát csinált kedves madaraiból, amelyek annyi örömet szereztek neki dalaikkal. De hát meg kellett tennie, nem talált más megoldást, annyira fájt a sárga jel, annyira elviselhetetlen volt számára mindaz, ami a fasizmust jelentette szóban, tettben vagy akár színben és szagban. A fasizmus valamennyi kifejezésmódjának egyaránt hullabűze volt, mert eszébe juttatta a koncentrációs táborok borzalmairól hallott híreket. Elszegődése szabótanoncnak nem ment simán. Felkészült ugyan a nehézségekre, mert Richterné előre megmondta, hogy olyan mesternél kell jelentkeznie, aki egy zsidó szabóinak a műhelyét arizálta, a bajok azonban merőben más oldalról érkeztek, mint ahogy hitte. Az arizátort Horának hívták. Szemüveges, idősebb, jókedélyű szabómester volt, közel járhatott a hatvanhoz, és Dávid alig váltott vele néhány mondatot, megállapíthatta, hogy ez az öreg mester nem veszi komolyan a sárga csillagot, az arizálást még kevésbé, a fasizmusra pedig köp. Hora magatartása nem volt tettetés, ezt Dávid nyomban megérezte, amikor bemutatkozott neki, és egy kis bizalmas beszélgetésre félrevonultak a próbaszobába, amely szűk kis fülke volt, óriási tükörrel. Mindketten a tükörrel szemben ültek, onnan látták egymás arcát. — Hogy is hívnak téged, fiatalember? — kérdezte. — Dávidnak. — Rendben van — válaszolta mosolyogva —, nekem semmi kifogásom sincs a neved ellen, hisz régebben királyok viselték, de engedd meg, hogy Dodinak kereszteljelek. A 287