Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

szem, és a székek is úgy nyikorognak, ha rájuk ülök. Gyakran arra gondolok, hogy ez a recsegés és nyikorgás valamit mond, kitekert, szabálytalan zsargon nyelven híreket közöl velem azoknak az embereknek az életéről, akik előttem éltek e bútorok között. — Azt mondják — folytatta mélyet sóhajtva, mint aki vallomást tesz —, hogy a zsargon a német nyelvből ered. Ez bizonyára igaz, de nem segít rajtam, ellenkezőleg, még jobban fáj, még kellemetlenebbül recseg, és sokszor úgy érzem, mintha szédülnék, mintha minden inogna körülöttem ... Magának megmondhatom, és megmondanám a férjének is, ha itt lenne, hogy borzalmas az, amikor egy nyelvnek majdnem minden szavát értjük, és mégis, az egészet, ahogy a német fasiszták felhasználják a német nyelvet, nem értjük és fáj... nagyon fáj ... és sokszor Chirára is neheztelek, miért nem beszélt nekünk a fasizmusról, ha a szocializmusról beszélt. Ügy tetszett, mintha a kérdést egyenesen az asszonynak tette volna fel, az pedig habozás nélkül válaszolt. — Azért, mert nem a mi jövőnk. — Hát akkor micsoda? — tört ki belőle a düh. — Betegség, nyavalya . .. Biztosítlak, fiam, hogy az emberiség túléli — és mert érezte, hogy mindez igen gyönge érv, hozzátette: — A szovjet hadsereg végez vele. Meglátod, fiam, hogy így lesz. — Biztos, hogy így lesz, ezt az apám is mondja... de a fasiszták egyelőre győztesen haladnak előre. A szovjet hadsereg hátrál... Ezt ordítja minden újság, és a „Jugend" is, amikor fáklyás menetben felvonul. Ö, ha módomban lenne, ha erőm volna, egyetlen mozdulattal leteríteném mind ... Tudom, hogy leterítik őket, de addig a mi életünk és az anyám élete már a múlté lesz. — Nem szabad így beszélned — szólt részvéttel az aszszony. — Jaj, nagyon el vagyok keseredve. Annyi mindent tanultam az életben, csak éppen azt nem, hogyan kell elbánni a fasisztákkal. Sokat tanultam héberül is. Már négyéves koromban a fejembe verték a héber betűket, hatéves ko282