Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
romban pedig imádkozni is tudtam héberül, akár egy pap latinul. Mivégre volt ez jó, azt ma sem tudom. Aztán az ótestamentumot magoltam, tanultam talmudot, s a királyok meg a próféták könyveit is átvettem. Mindezt aztán zsargonra fordíttatták le velem, de soha nem tanítottak meg a héber nyelv helyesírására, sem a zsargonéra. Chira volt az egyedüli, aki megismertette velem a magyar nyelv szabályait, és meg kell mondanom, hogy az iskolában ez volt a legnehezebb tantárgy. De megbirkóztam vele, ezért lett számomra a magyar a világ legszebb nyelve, amit most a fasizmus berondított, bepiszkított. — Azt lis (bevallom — folytatta lesütött szemmel —, hogy titokban verseket írok, de eddig még egyetlenegyet sem mutattam meg senkinek. Csak ülök a kanárik mellett, hallgatom a dalukat, és bennem is megindul valami, aztán írok. A zsargonul recsegő-ropogó bútorok között nekem nagyon kell ez a dal... Kell, de gyakran úgy érzem, hogy rövidesen búcsúznom kell tőlük is, mert a dal nem segít... Valamit tennem kell, hogy megmentsem az anyámat és testvéreimet. Nem nézhetem tétlenül azt, ami történik, valamit ki kell találnom... Ezért gondoltam arra is, hogy eljönnék szabótanoncnak Richter bácsihoz. Tudom, hogy nagyon jó tanuló lennék. Gyorsan megtanulnám a szakmát. A bácsi szót használta, mintha vallomása hatására újra gyerekké vált volna. Richterné háta kissé meggörnyedt, miközben két kezébe rejtette gondterhelt arcát. Gyűszűs ujja rövidre nyírt sűrű fekete hajába mélyedt. Így maradt egy ideig szótlanul, és Dávid érezte, hogy most súlyos gondokkal küszködik, mintha átvett volna valamit abból az elviselhetetlen teherből, amit neki állandóan cipelnie kell. — Mondd, Dávid — emelte feléje hirtelen nyílt, okos arcát —, szóltál te valamit szüleidnek arról, ami a váróteremben történt? — Nem szóltam — felelte szemrebbenés nélkül —, mert a váróteremben nem történt semmi. Az asszony elnevette magát e talpraesett és mégis gyerekes válaszon. Ép fogsora és sötét szeme újra felragyogott. 283