Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

kevéssé hasonlított már seprűre, mint fegyverre. Még csak csalódást sem érzett, amiért egy felnőtt megfosztotta őt egyetlen védelmi eszközétől, de a szíve úgy vert és kalim­pált a mellében, mint egy madár, amely telitalálat után me­nekülő szárnycsapásokkal a földre hull. A kölyökhad egyre szemtelenebbül merészkedett feléje, és ő ebben a válságos helyzetben rejtélyes módon csak a madarakra gondolt. A madarakra, amelyeknek szárnyuk van, és elrepülhetnek a megszégyenítés és megaláztatás elől. A kölykök becs­mérlő hangját már oly közel érezte, mint a köpés szétfröcs­csenő nyálát az arcán, amikor Valaki váratlanul megragadta a karját, és behúzta egy lakásba. Amikor kinyitotta a szemét, öreg nénit látott maga előtt, aki székkel kínálta udvarias szívélyességgel... mintha az ilyen magatartást egyálta­lán lehetne szavakkal pontosan meghatározni... Több volt ez szívélyességnél és udvariasságnál is ... Dávidnak ma is úgy tetszik, mintha rejtélyes erők működtek volna közre, hogy egyszerre lássa az élet ellentétes oldalait. Lássa a szomszédot, aki elvitte tőle a söprűt, amely már nem is volt söprű, és ugyanakkor lássa ezt a nénit is, akit eddig nem ismert, és mégis oly közelinek érezte őt, akár saját édesanyját. Amikor a székre ült, szeretett volna a néninek mindenért illedelmesen köszönetet mondani, ahogy azt otthon apjától, anyjától és az iskolában Chirától tanulta, de hang nem jött ki a torkán, az átélt izgalmak, a megaláztatás vihara elsö­pörte az illemet, mint vihar a porszemet. Hallgatott, szem­rebbenés nélkül nézte a néni jóságtól fénylő, bölcs, ráncos arcát, és megrendülten arra gondolt, hogy minden összhang­ban, rendben van. Kellett, hogy így történjen. Csakis ez a néni menthette meg üldözőitől az ősz hajával, mosolygósan piruló arcával, szapora, szorgos mozdulataival... A néni most egy pohár langyos tejjel kínálta... szomjas lázzal itta, és nem emlékezett arra, hogy italnak valaha is ilyen jó íze lett volna. Ez is a megmentéshez, a szívében kiviruló boldog összhanghoz tartozott. Nem zavarta, hogy a szobács­ka falain szentképeket látott, Szűz Máriát és Krisztust, és amíg itta a jóízű, erőt adó tejet — e kis szoba, mely egy­252

Next

/
Thumbnails
Contents