Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

kern a kislányt. Tudom, maga nem tagadja meg tőlem ezt a csekélységet. Friedné némán hallgatta, de úgy érezte, hogy feje majd szétpattan az izgalomtól. Ez a mosolygó szemtelenség felháborította. Végül is hogy adhat ő kölcsön valakit, hogy lehet ilyesmit egyáltalán kérni. Micsoda szemérmetlenség ez? ... Hisz ez egy gyönge, fiatal lány, aztán meg alig pár órája van nála ... — Sajnálom — válaszolta ingerülten —, a lányt nem adom. Rövid és energikus volt a válasz, nem is tartotta szükségesnek, hogy megokolja. — Ügy ... nem adja. — Elekné mosolya hirtelen kegyetlenné vált. — A befőttet azért csak egye meg, tudom, hogy ráfér magára, váljék egészségére, kedvesem. Hallom, hogy újra kicsinye lesz, úgy látszik, szeretik egymást, mint a galambok. Hát csak folytassa, lelkem, ilyesmi nem kerül pénzbe. Minden jót, fiatalasszony — és egy gyors, dühös mozdulattal felkapta szoknyáját, és elégedetten kisurrant. Legalább megmondta annak a nyavalyás perszónának. Egy ilyen koldus, ki hitte volna? ... Friedné, mint akit fejbe kólintottak, úgy maradt fekve erőtlenül. Lélegzete el-elakadt, és a legnagyobb fegyelmezettségre volt szüksége, hogy fel ne zokogjon szégyenében. Valaki ekkor halkan kinyitotta az ajtót, ott állt Éva egy pohár vízzel a kezében. Akkor, abban a pillanatban, amikor meglátta a kis Éva fájdalmas, komoly arcát, remegő kezében a pohár vizet, végleg határozott. Hangja nyugodt volt. Behívatta Emmát. Évát pedig Fodornéért küldte. — Nézd, Emma — szólt a lányhoz —, én beteg vagyok, kórházba kell mennem, nem tudom, meddig maradok ott, de kérlek, ígérd meg nekem, hogy amíg én távol leszek, te itt maradsz. Rád bízom a gyerekeket, az egész házat. Az urammal ne törődj, bármit mond is, nem szabad megsértődnöd. Kicsit furcsa és barátságtalan ember, de alapjában jó, és senkit sem akar komolyan megbántani. Reggel tejeskávét főzöl, estére is, ha ,lesz tej, ebédre pedig, ami telik. Na ... itt maradsz? 24